A mosogatólány magánya

"Állt a langyos fuvallatban"

Egyhangú, de nem nehéz a munkája. A javát a gép végzi. Neki csak le kell öblítenie az edényeket, bepakolnia a masinába, majd meghúznia egy kart. Néhány perc múlva veheti is ki a forró, tisztára gőzölt holmit. Egyszer az egyik fémlábossal úgy megégette a kezét, hogy le kellett ragasztania. Átlátszó bőrén hetekig meglátszott a helye. A mosogatólányon minden vékony: a zsír a bordáin, a kabát a testén, az értelem az elméjében. Este hat és tíz között áll mások mocska fölé görnyedve és közben a jövőről álmodik. A jövő, az biztosan nagyon szép lesz: fényes, rózsaszínű, meleg és jóízű. Mint a színes vattacukor, amit az apjától kapott egyszer a téren. Állt a langyos fuvallatban, a tavaszi nap simogatta hideg kezét-lábát. Imádattal nézett az apára, aki nem mondta meg neki, hogy élete hátralevő részében ezzel az emlékkel kell beérnie. Másnap elhagyta őket. Azóta se látta. Nyolc éves volt, most tizenhat. Hogy az anyja akkor kezdett-e inni, vagy már régóta rájárt az üvegre, azóta se tudja.  Csak azt, hogy hetente új apát hozott haza. Az egyik befeküdt mellé az ágyba és a bugyijába nyúlkált. Azt mondta, csitt, ne szóljon senkinek, hoz neki csokit meg mást is, mindent, amit csak szeretne, ha engedelmes lesz. De ő sírni kezdett. A férfi nem jött többé. Pedig a csokit, azt nagyon szerette volna. Nem kellett sokat várnia, hogy az a bugyi végleg lekerüljön róla. Alig volt még tizennégy, amikor egy este a parkban három nagyfiú berángatta egy bokor alá. Az elsőnél szepegett, annyira fájt, a másodiknál hányingere lett, a harmadiknál beletörődve várta, hogy vége legyen. Ez volna a szerelem? – csodálkozott és napokig a környéket is elkerülte. De egy hét múlva az egyik fiú becsöngetett, sétálni hívta és újra a bokor alatt találta magát. – Ugye neked is jó volt? – kérdezte utána tőle, és ő ijedtében azt mondta: igen. - Hát ez a szerelem – gondolta. Attól kezdve mindig csak a fiút várta. De az is elmaradt. Lett helyette egy másik, aztán megint egy másik. Az anyja ordítva fenyegette, hogy kivágja, ha terhesen jön haza. Az ő nyakára ne hozzon még egy kölyköt, elég volt neki ez az egy is. Pedig éjszakánként, a takaró alatt már régóta egy édes kisbabát dédelgetett. Puha volt, meleg, és mindig mosolygott rá az ő kicsikéje. Az első fizetéséből új cipőt akart venni, de az anyja elkérte gyógyszerre, hát odaadta. A szomszédok mesélték, hogy aznap mindenkinek abból fizetett a takonynak csúfolt kocsmában. A mosogatólány járandósága is olyan vékony volt, mint ő maga, három este elment az a pénz.  A második fizetéséből aztán mégis meglett a cipő. Igaz, nem az a piros, amire vágyott, csak egy olcsó, barna. De annak is úgy örült, hogy éjszakánként az ágya alatt őrizte. És két tábla csokit is vett magának. Az egyiket azonnal megette. Egyszerre az egész táblát. Jó volt nagyon, még annál a vattacukornál is sokkal jobb. Egészmogyorós.