2015. november 1., vasárnap

Keresztény? Egy frászt

A vallás a hívőké, az állam mindenkié

Az agyam eldobom, ha meghallom, hogy keresztény Magyarország, meg keresztény Európa. Mostanában abban a kontextusban mantrázzák ezt önjelölt államférfiak (helyesen: néphülyítéssel és némi kis fondorlattal megválasztott, hatalomra és azon keresztül az eddigieknél is nagyobb vagyonra éhes politikusok - jelentsen ez utóbbi akármit is), hogy meg kell védenünk keresztény Európánkat az iszlám térhódításától. Jönnek a muszlim bevándorló hordák, asszonyaik teleszülik (ez a kedvencem) a befogadó országokat, aztán majd lesz itt kötelező kendőviselés meg kézlevágás. Annyira erős a felülről jövő demagóg nyomás, hogy a második világháborút és ötvenhatot megélt édesanyám már felvásárlási lázat és háborút vizionál.
Én nem félek. A világ egyszerűen csak változik - hadd legyek már ilyen eredeti.
Olvastam valahol, hogy úgy jó ezer éve jött egykor a Kárpát-medencébe egy népcsoport, amelyiknek az akkor már itt élőktől nagyon eltérő módon gondolkodott a világról. Voltak is összecsapások, amelyeket a fél Európát végig dúló gyüttmentek utódai romantikusan kalandozásoknak neveznek, a szenvedő fél pedig annak, ami volt: rablásnak.  Aztán valahogy csak összecsiszolódtak, sőt...ma már a "kalandozók" egyes leszármazottai (már amennyiben, de az egyszerűség kedvéért hívjuk az e területen élőket leszármazottaknak) a leghangosabb vallásvédők. Szóval no para, ha jönnek is másvallásúak, majd csak integrálódnak, legyünk türelemmel és bírjunk ki néhány évtizedet. Persze egyszerűbb volna a dolog, ha az állam és az egyház  teljesen elkülönülne (szekularizáció, kérem szépen) és egyes vezetők nem használnák ki folyton az egyházban rejlő hatalmi lehetőségeket. Pusztán praktikus okokból.
A kendőviselésről: még jól emlékszem, hogy nagymamám és kortársai a faluban, ahol felnőttem mindig kendőt kötöttek, ha elhagyták a portájukat. Van is egy mondás: bekötik a fejét - azaz férjhez megy. Évszázadokon át volt ez így mifelénk, bizony, itt a Kárpát-medencében is. Aztán többségében evvel is fölhagytunk, pont úgy, mint a vasárnapi templomba járással és úgy egyáltalán a házasodással.
Teleszülik nekünk az országot: hát ja, megint csak az előző generációkra gondolok. Szültek a nők, ahogy csak bírtak, egyszerűen nem volt születésszabályozás, a gyerek volt a gazdaság alapja és értéke. Ahogy fölbomlottak a családi gazdaságok, ahogy a jólét lehetősége megcsillant, rögtön beütött az egykézés. Elég nagy bajban van a társadalom az alacsony születésszám miatt. A most Európába menekülők (mindegy is, hogy milyen indokkal, háború elől, a globális felmelegedés hatásai miatt, de mindenképpen egy nyugodtabb és jobb élet reményében) utódai is egyre kevesebb gyereket hoznak majd a világra, amint biztonságos és kiszámítható életük lesz.
Mindezzel nem azt mondom, hogy az öreg földrész korlátlanul elbír bármennyi ide érkezőt. De - hadd emlékezzem még valamire - már ifjú egyetemista koromban olvastam tanulmányokat arról - és ez bizony már több, mint huszonöt éve volt -, hogy úgy két-három évtizeden belül számolnunk kell a délről északra irányuló erőteljes migrációval. A tudósok már akkor megmondták. Európának lett volna elég ideje vitatkozni, terveket kovácsolni, szóval egyáltalán, fölkészülni arra, ami várható. De nem tettünk semmit. Most meg csodálkozunk, mintha derült égből villámcsapásként indult volna meg az emberáradat.
Amikor Magyarország rettentően bölcs miniszterelnöke keresztény Magyarországozik és harcra buzdít értékeink megvédéséért, akkor mire is szólít föl minket? Hogy maradjunk továbbra is süketek és vakok, ne legyünk szolidárisak a rászorulókkal, építsünk falakat magunk köré és úgy egyáltalán, hagyjunk rá minden döntést, majd ő megoldja. Hát, köszi! Én éltem már falak között, nem vagyok se süket, se vak, és a szolidaritás nem kommunista ármány, hanem a kereszténység egyik alapja. Ebből is látszik, hogy az a vallás, amire ennek a kis országnak nagyhangú és egyre konfúzabb vezető politikusa hivatkozik, már régen egészen más, mint amit naponta állít. Hogy mi, azt senki sem tudja, valószínűleg pont olyan zavart eszmerendszer, mint amilyen zavarodott a szócsöve.
És befejezésként: nincs keresztény Magyarország, nincs keresztény Európa, csak keresztény állampolgárok vannak, még csak nem is többségben. Azért ezt nem árt minden alkalommal végig gondolni, amikor erről beszélünk. A vallás legyen csak a hívőké, de az állam, az én - hitetlenként - is vagyok.

2015. szeptember 25., péntek

Fiú, akinek hat apja van

Patchwork family

Hatalmas barna szemeivel csodálkozva nézi a világot. Milyen ártatlan - gondolnád, ha először látod. Elhízott, vörösre festett hajú anyja  kedélyesen vihorászva jelentette be, hogy most éppen a tőszomszédságban lévő anyaszállón lakik a nyolcéves sráccal és kishúgával, mert elmenekültek az apa elől. A kislány is csokibarna és göndör, fekete hajú, mint a kisfiú. Mindenki azt hitte, édestestvérek, A srác amúgy nem problémás - véli az anyja, csak akkor nehéz egy kicsit vele, ha valaki felhecceli. Az iskola - amiről már sokszor írtam - kifejezetten magatartásproblémás gyerekek számára nyújt utolsó lehetőséget a tanulásra. Az oktatás kiscsoportos, a harmadik osztályban - ahova a mi kis csoki gyerekünk jár - csak hárman vannak. Három nyolcéves. Mégis, már az első nap kitört a balhé. A félafrikai srác fölborogatta az asztalokat, széket vágott a földhöz dühében, mert...ki tudja éppen miért, általában hol ezért, hol azért. Ha nincs kedve valamihez, ha úgy érzi, nem ő áll a középpontban, ha valaki rosszul reagál arra, amikor piszkálni kezdi és mondjuk arrébb taszítja, azonnal cirkuszt csinál: visít, a földre veti magát, nem reagál normális közeledésre. De ha éppen jó percei vannak, tud szépen játszani is. Sajnos hosszasan nem, hamar beleun mindenbe. Szociális fejlettsége jóval az életkora alatt van.
A múltkor családokról beszélgettünk. Lazán kijelentette, hogy neki hat apukája van. Mint kiderült, az öt testvér, akik közül három nem is az anyával él, öt különböző apától született. Hogy ki a hatodik apa? Gondolom a jelenlegi pasi. Nem csoda, ha ez a gyerek így viselkedik. Sok figyelem nem jut rá. Soha nem is jutott. Hát úgy csikar ki magának, ahogy tud. A sok apa között ez a gyerek elveszett.

2015. július 12., vasárnap

Fekete, fehér


Emberek, csak emberek (MTI Fotó: Czeglédi Zsolt)

Niggerek, férgek, állatok...a menekülők sokféle jelzőt kapnak egyes honfitársainktól. A jószándékú magyarok persze (joggal) fölháborodnak ezen, és ők is minősítenek: gyökerek, ostobák, taplók, nácik azok, akik menekültellenesek. Pedig ők is csak emberek, épp úgy, mint a menekültek, fehérek feszülnek feketéknek, őrület, hogy újra számít a bőrszín. A menekültek feltehetően olyan traumákon mentek keresztül, ami egy életen át elkíséri őket. Apám tíz volt, amikor falujuk körül záródott a budapesti ostromgyűrű és hónapokon keresztül hol az oroszok, hol a németek uralták a környéket. Szentestén gyújtóbomba égette porig a házukat, a harcok csitultával halott német katonák között ment az erdőbe egyedül a nagyszüleihez. A mai napig erről beszél, egyre többet, minden alkalommal, amikor találkozunk. Pedig már nyolcvankettő. De azok, akik fröcsögve gyűlölködnek, szintén traumákat hordoznak magukban, csak éppen fogalmunk sincs arról, milyeneket. Egészséges ember nem így viselkedik. Így azok viselkednek, akiket megnyomorítottak. Akit szeretetben neveltek, nem gyűlölködik. Talán még segít is, ha teheti. Ez nem pénz, hanem hozzáállás kérdése. Akit otthon vertek, az iskolában megaláztak, arra tanítottak, hogy a zsidó és/vagy cigányok miatt csúszik egyre mélyebbre, az képtelen mást látni a vele szembekerülő cigányban és zsidóban, mint szemét ellenséget, nyomorúságának okozóját. Akinek az apja piált, az anyja ordenáré volt, ezt a viselkedésmintát viszi tovább. És adja majd tovább a gyerekeinek is. Ne legyenek illúzióink, a magyar társadalom sem képes megvédeni a gyerekeket. Ki mit hoz otthonról, azt adja tovább, az iskola alkalmatlan ezeknek a problémáknak a kezelésére. Olyan indulatok feszülnek egymásnak, hogy előbb-utóbb kirakatbetöréses. lámpavasra lógatós balhék lesznek, ha továbbra is az erőszakos visszafojtás útján járunk. Senki nem akar megérteni senkit. Az igazi nyitottság nem az, hogy elfogadjuk a zsidókat, romákat, melegeket. Az igazi nyitottság az, ha mindenkit elfogadunk és megpróbáljuk a számunkra teljesen idegen nézeteket hirdetőket is megérteni, mert csak ez lehet a kulcs a másik felé. Ha fölháborodom azon, hogy a szomszédom menekültellenes és magamat felsőbbrendűnek érezve megvetem ezért, tulajdonképpen saját magam toleranciahiányát bizonyítom. Lehet, hogy csak meg kellene hallgatnom a félelmeit, megértenem a belesulykolt kormánypropaganda okozta bizonytalanságát, hogy félti, amit elért, legyen az sok vagy kevés, hogy a gyerekeiért aggódik, hogy nem ismeri azoknak a kultúráját, akik hozzánk menekülnek, ezért inkább elutasítja őket. Ha én nyitottan fordulok felé, talán ő is meghallgatja az érveim. És még az is lehet, hogy megváltoztatja a nézeteit.

2015. május 4., hétfő

Bevallottan náci, gyaníthatóan szociopta

Ha a gyereket gyűlölködésre tanítják, sosem lesz boldog

Tíz éves és úgy beszél náci meggyőződéséről, mint egy felnőtt. Utálja a zsidókat, arabokat, és úgy összességében a bevándorlókat. Ja, és a cigányokat kiemelten. Ennek naponta issza meg a levét egy bolgár-roma gyerek, akit ahol tud, bánt - szóval és tettel. Egyszer nekem is beszólt, hogy remek az akcentusom. Megköszöntem. Azonnal replikázott, hogy csak ironizált. Csípőből válaszoltam, hogy én is. Szóval csak tíz éves és már egy magatartászavaros gyerekek iskolájában utálja a világot, ő, aki tiszta német (jelentsen ez bármit is, gondolom, árjának tartják magukat). Ehhez képest apa spanyol, anya orosz, ő maga pedig ír keresztnévvel gyűlölködik. Az apja természetesen szintén náci (erről írtam már itt), szoktak erről otthon beszélgetni. És tanítsanak bármit az iskolában, nem hisz belőle egy szót sem. Az ő dédnagymamája jobban tudja, hogy volt  a  második világháborúban. Hát úgy volt, hogy Hitler jól csinálta. Kellene újra valami hasonló.
Még mindig csak tíz éves: jobb kéz magasba lendül, ballal Hitler-bajuszt imitál.
Nagyjából az egész - amúgy sokat látott és tapasztalt - tantestület kikészül tőle naponta. Merthogy nem csak náci, hanem szociopata is. Csak azzal foglalkozik, hogyan ugrasszon egymásnak gyerekeket, remekül manipulálja őket, de ugyanúgy a felnőtteket is. A szüleit simán megvezeti, soha nem hibás semmiért. Persze, hogy az iskolában is a migráns hátterű gyerekek tehetnek mindenről. Addig provokálja, piszkálja a többieket, míg kitör a balhé. Az első cirkuszhoz elég tíz perc reggel, de volt már, hogy az iskolabuszból üvöltve és verekedve szálltak ki miatta. Ha kap egy maflást valakitől (amit rendszerint meg is érdemel), úgy visít, mint akit ölnek. Pillanatok alatt kifigyeli, kinek mi a gyengéje és ott támad. Addig megy tovább, míg célt nem ér. A felnőtteket pont ugyanolyan nyugalommal szidalmazza, mint a gyerekeket. Tőle tanultam az összes káromkodást és szitokszót. Ha az érdeke éppen úgy kívánja, bocsánatot kér, aztán néhány perc múlva megy minden tovább. A fantáziájában naponta öl, mutatja is, hogyan szurkál halálra egy méretes késsel valakit. Remek szélsőjobbos politikus lesz belőle, ha addig agyon nem csapja valaki. Mindenkit megvezet, állandóan ő van a középpontban, az ostobák fölnéznek rá és utánozzák, remekül irányít és manipulál. Okos, intelligens és gonosz. Még soha nem láttam hozzá hasonlót. Az osztálytanítója naponta sír miatta, de más tanárnőkénél is eltörött már a mécses. Engem is kóstolgat, de - liftezzen bármennyire is a gyomrom az idegességtől - nem mutatom ki az érzéseim. Amúgy engem - állítólag - dicsér otthon, de persze azért velem pont olyan szemét, mint mással. Még csak tíz éves, de egy felnőtt indulatai, kérlelhetetlensége, rosszakarása és megrendíthetetlen náci világnézete szorult belé. A hétvégén Brandenburgba költöznek, iskolát vált, de biztos vagyok benne, hogy hallani fogunk még róla.

2015. április 27., hétfő

Megélhetési bevándorlók - valami ellen harcolni könnyebb, mint valamiért

Keresztény ország, vagy mi

Eldobom az agyam a magyar kormánytól. Nem mintha bármi jót vártam volna tőlük, amikor 2010-ben hatalomra kerültek. Nagyjából ezt az utat saccoltam nekik. Nagyjából. De ilyen mocskos "konzultációra" még az én totál pesszimista lényem sem számított. Ezzel minden lehetséges határon túlmentek, ezután már tényleg a táborok jönnek. A cigány-kártyát nem tudják kijátszani, arra ott a Jobbik, nehéz lenne őket überelni. Hát tessék, most odadobják prédául a menekülteket a sok vesztesnek (akikből amúgy ők csináltak totál reménytelen, jövőtlen nyomorultat). Addig sem azzal foglalkoznak, hogy ki hagyta őket az árok szélén. A stadionok, uniós pénzekért elsíbolt földek, haveroknak átjátszott cégek és ingatlanok világában biztosan van jó néhány hülye, aki tényleg elhiszi, hogy a szerencsétlen migránsok teszik tönkre az országot. "Megélhetési bevándorlók" -atyaég! Jönnek a tejjel-mézzel folyó Kánaánba, az illiberális Paradicsomba, részesévé szeretnének válni a magyar csodának. Mindenkinek üzenem, aki fölül ennek a sötét propagandának, hogy ma a migránsok, holnap bárki más, akár ők is sorra kerülhetnek. Ezt az országot már csak a gyűlölködés tartja össze. Nincs miért harcolni, hiszen a kormánynak lövése sincs a valóságról, hát harcolnak valami ellen. Az mindig könnyebb.

2015. március 3., kedd

Az elmúlt nyolc évből eltelt öt

Madárnak néznek


Kedvenc érvem a  hatalmon lévő enyveskezűek mellett: de hát a szocik is loptak. Ja, akkor minden rendben. A krumplileves legyen krumplileves.

2015. február 18., szerda

Megszűnt a szegénység Magyarországon

Valahol Magyarországon.

Érdekes, a híresen fejlett német gazdaság nem tudta megszüntetni a szegénységet. Bár e fogalom - eddigi tapasztalataim szerint - egy kicsit mást jelent, mint Magyarországon, nem azt az ínséget és reménytelen nyomort, mint otthon. Persze itt is mindenki a társadalmi átlaghoz méri magát, ehhez képest gondolja, hogy tehetős vagy nélkülöző. Élnek emberek az utcán, járnak kéregető zenészek az S-Bahnon és lepukkant koldusokat is látni jócskán. De az alsó középosztály egyelőre nem a létfenntartásért küzd, hanem dolgozik és normálisan él. És nem kerül az utcára, ha munkanélküli lesz. A lakosság nagyobb része béreli lakását, de ha valamiért megszűnt az állása, a munkanélküli segély lejárta után az állam fizeti tovább a bérleti díjat, sőt, a rezsit és még valamennyi plusz pénzt is ad, míg az ember újra nem tud elhelyezkedni. Minden gyerek után több mint 180 euró "Kindergeldet" fizetnek havonta, alanyi jogon. 
Magyarország más - unortodox - úton jár a szegénység megszüntetésében. Az EMMI betiltja a fogalom használatát és kész...Amiről nem beszélünk, az nincs. A Fidesz masszív szavazótábora úgyis azt gondolja, hogy aki akar, az tud dolgozni. Szóval, aki szegény,  rászoruló, az maga tehet róla.