2015. november 1., vasárnap

Keresztény? Egy frászt

A vallás a hívőké, az állam mindenkié

Az agyam eldobom, ha meghallom, hogy keresztény Magyarország, meg keresztény Európa. Mostanában abban a kontextusban mantrázzák ezt önjelölt államférfiak (helyesen: néphülyítéssel és némi kis fondorlattal megválasztott, hatalomra és azon keresztül az eddigieknél is nagyobb vagyonra éhes politikusok - jelentsen ez utóbbi akármit is), hogy meg kell védenünk keresztény Európánkat az iszlám térhódításától. Jönnek a muszlim bevándorló hordák, asszonyaik teleszülik (ez a kedvencem) a befogadó országokat, aztán majd lesz itt kötelező kendőviselés meg kézlevágás. Annyira erős a felülről jövő demagóg nyomás, hogy a második világháborút és ötvenhatot megélt édesanyám már felvásárlási lázat és háborút vizionál.
Én nem félek. A világ egyszerűen csak változik - hadd legyek már ilyen eredeti.
Olvastam valahol, hogy úgy jó ezer éve jött egykor a Kárpát-medencébe egy népcsoport, amelyiknek az akkor már itt élőktől nagyon eltérő módon gondolkodott a világról. Voltak is összecsapások, amelyeket a fél Európát végig dúló gyüttmentek utódai romantikusan kalandozásoknak neveznek, a szenvedő fél pedig annak, ami volt: rablásnak.  Aztán valahogy csak összecsiszolódtak, sőt...ma már a "kalandozók" egyes leszármazottai (már amennyiben, de az egyszerűség kedvéért hívjuk az e területen élőket leszármazottaknak) a leghangosabb vallásvédők. Szóval no para, ha jönnek is másvallásúak, majd csak integrálódnak, legyünk türelemmel és bírjunk ki néhány évtizedet. Persze egyszerűbb volna a dolog, ha az állam és az egyház  teljesen elkülönülne (szekularizáció, kérem szépen) és egyes vezetők nem használnák ki folyton az egyházban rejlő hatalmi lehetőségeket. Pusztán praktikus okokból.
A kendőviselésről: még jól emlékszem, hogy nagymamám és kortársai a faluban, ahol felnőttem mindig kendőt kötöttek, ha elhagyták a portájukat. Van is egy mondás: bekötik a fejét - azaz férjhez megy. Évszázadokon át volt ez így mifelénk, bizony, itt a Kárpát-medencében is. Aztán többségében evvel is fölhagytunk, pont úgy, mint a vasárnapi templomba járással és úgy egyáltalán a házasodással.
Teleszülik nekünk az országot: hát ja, megint csak az előző generációkra gondolok. Szültek a nők, ahogy csak bírtak, egyszerűen nem volt születésszabályozás, a gyerek volt a gazdaság alapja és értéke. Ahogy fölbomlottak a családi gazdaságok, ahogy a jólét lehetősége megcsillant, rögtön beütött az egykézés. Elég nagy bajban van a társadalom az alacsony születésszám miatt. A most Európába menekülők (mindegy is, hogy milyen indokkal, háború elől, a globális felmelegedés hatásai miatt, de mindenképpen egy nyugodtabb és jobb élet reményében) utódai is egyre kevesebb gyereket hoznak majd a világra, amint biztonságos és kiszámítható életük lesz.
Mindezzel nem azt mondom, hogy az öreg földrész korlátlanul elbír bármennyi ide érkezőt. De - hadd emlékezzem még valamire - már ifjú egyetemista koromban olvastam tanulmányokat arról - és ez bizony már több, mint huszonöt éve volt -, hogy úgy két-három évtizeden belül számolnunk kell a délről északra irányuló erőteljes migrációval. A tudósok már akkor megmondták. Európának lett volna elég ideje vitatkozni, terveket kovácsolni, szóval egyáltalán, fölkészülni arra, ami várható. De nem tettünk semmit. Most meg csodálkozunk, mintha derült égből villámcsapásként indult volna meg az emberáradat.
Amikor Magyarország rettentően bölcs miniszterelnöke keresztény Magyarországozik és harcra buzdít értékeink megvédéséért, akkor mire is szólít föl minket? Hogy maradjunk továbbra is süketek és vakok, ne legyünk szolidárisak a rászorulókkal, építsünk falakat magunk köré és úgy egyáltalán, hagyjunk rá minden döntést, majd ő megoldja. Hát, köszi! Én éltem már falak között, nem vagyok se süket, se vak, és a szolidaritás nem kommunista ármány, hanem a kereszténység egyik alapja. Ebből is látszik, hogy az a vallás, amire ennek a kis országnak nagyhangú és egyre konfúzabb vezető politikusa hivatkozik, már régen egészen más, mint amit naponta állít. Hogy mi, azt senki sem tudja, valószínűleg pont olyan zavart eszmerendszer, mint amilyen zavarodott a szócsöve.
És befejezésként: nincs keresztény Magyarország, nincs keresztény Európa, csak keresztény állampolgárok vannak, még csak nem is többségben. Azért ezt nem árt minden alkalommal végig gondolni, amikor erről beszélünk. A vallás legyen csak a hívőké, de az állam, az én - hitetlenként - is vagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése