Egy cica, egy baba, két halott lány

Kép, szöveg nélkül

Mellbevágott a facebookon egy fotó: két akasztott  lány fényképe. A történet egyszerre tragikus, szomorú és felfoghatatlan: erőszak, gyilkosság. Sajnos, Indiában nem ritka a nők elleni erőszak, akár a legsúlyosabb kimenetellel is és - megint csak sajnos - máshol is gyakori. Szomorú, hogy megesett, hogy bármikor újra megeshet. Borzasztónak tartom, hogy megtörténhetett, mélységesen együtt érzek a lányok családjával, ismerőseivel és példás büntetést kívánok az elkövetőknek: nálam utóbbi életfogytig tartó fegyházat jelent. Ám azt sem tudom elfogadni, hogy ebben az egyre inkább virtuális világban ilyen egyszerűen teszik ezt a tragédiát közszemlére: valaki föltölt egy fotót (meggyőződésem, hogy teljesen jogszerűtlenül) az internetre, s utána már kontrollálatlanul megy körbe a kép. Biztos vagyok benne, hogy még évek múlva is találkozunk majd vele. Mire jó ez? Hol vannak a személyiségi jogok, hol a kegyelet az együttérzés? Mit szeretnének elérni azok, akik továbbküldik a képet? Totál abszurd, hogy cicás, kutyás, kisbabás, virágoskertes képek és csúcsgiccs idézetek közé sorolják be egy ilyen borzasztó tragédia sokkoló fotóját. Ezzel - pont úgy, mint az indiai kasztrendszer - leértékelik az áldozatokat. Tárggyá degradálják őket. Sztorit csinálnak belőlük. Elfogadom, hogy létezik olyan tér és idő, amikor helye van egy ilyen fotó közzétételének- kellő megalapozottsággal, komolysággal, a téma átgondolt fölvezetésével és feldolgozásával. És persze a választás megadásának lehetőségével, hogy az ember szeretné-e megnézni vagy sem. De ezt a "tálalást" kikérem magamnak. Az áldozatok nevében is.