Kulturális munkatárs lettem

Mindenhol ott leszek, ahol kell 

Nyaralás helyett idén nyáron egy neuköllni Nachbarschaftsheimben (migránsokat segítő központ) dolgozom napi négy órát. Migráns hátterű diákoknak szerveztek háromszor kéthetes nyelvi tábort. A srácok délelőtt nyelvórákon vesznek részt, délben ebédet kapnak, délután pedig szabadidős programokat szervezünk nekik.  Ma délelőtt tartottuk az első megbeszélést. Eléggé érthető módon engem nem nyelvtanárnak vettek föl. A csoportokat csupa lánglelkű fiatal szociális munkás vezeti. Akiknek többségét egy továbbképzésről már ismertem. Mivel azonban nekik nincs megfelelő pedagógiai tapasztalatuk, én fogom támogatni őket. Mert a táborvezető hallotta, hogy milyen jó pedagógus vagyok. Amikor ezt mondta, nyakig  vörösödtem. Az ember persze örül, ha jó hírét keltik, de én nehezen viselem, ha szembedicsérnek. Egyszerűen nem tudok az érzéssel (ami persze szuper) mit kezdeni.
Egészen ma délelőttig azt hittem, hogy az egészséges életmód jegyében együtt fogunk főzni a gyerekekkel. De aztán erről lemondtak, mert túl macerásnak tartották. Mondjuk, annyira nem bánom. Ezzel sokat egyszerűsödött a feladatom. Gyakorlatilag azt csinálom, amit az iskolában: beülök az órákra, ha egy gyereknek egyéni segítségre van szüksége, mellette termek, ha úgy látom, hogy valakinek problémája van, beszélgetést kezdeményezek, tanácsokkal látom el a nyelvtanárt...Ehhez jön még az ebéd levezénylése - konyhás segítségünk van, nekem csak irányítanom kell, hogy minden rendben menjen. Nagyon jó kis munkának néz ez ki. Remélem, sok új tapasztalattal gazdagodom magam is. Az meg külön szuper, hogy egy másik intézményben is megvetem a lábam, ha csak hat hétre is egyelőre. De lépésről-lépésre halad az ember előre. És az a plusz pénz is jól jön, amit így megkeresek. Majd elnyaralom valamikor máskor.