Az egyik lop, a másik tanul

A környék tele van csatangoló, unatkozó gyerekkel

Hétfőn új kurzus indult, új csoportokkal. Sokan szerettek volna az előző turnusból még két hétig a nyári iskolába járni, többségük helyet is kapott. De érkeztek újak is. És rögtön hétfőn problémák is adódtak. Délután kiderült, hogy az egyik fiatal tanerőnek lenyúltak a pénztárcájából 150 eurót. Szinte biztos, hogy a nyári suliban. Ráadásul hat román ifjú mindenre csak finnyogott, semmiben nem akartak részt venni. Őket a projektvezető nemes egyszerűséggel kirúgta. Elvégre nem kötelező  németül tanulni ebéddel, számtalan érdekesebbnél érdekesebb délutáni kirándulással - természetesen mindez egyetlen peták hozzájárulás nélkül, teljesen ingyen. Kedden reggel összehívtuk a gyerekeket, elmondta a tanerő, hogy mi történt, kérte a segítségüket. Szerintem a fele meg sem értette, miről volt szó, a másik fele meg csak nézett...Ma délben újabb probléma adódott, igaz ezúttal nem a mieinkkel. Bár két kisfiú az előző csoportunkba járt abból a bandából, amelyik már másodszor lopott a Nachbarschaftsheimtől. Ezúttal egy focilabdát. Már hétfő óta figyelem, hogy 6-8 éves gyerekek rajban rohangálnak az utcákon felügyelet nélkül. Hol itt, hol ott bukkannak föl. És, hát ezek szerint tapad is egy s más a kezükhöz. A szociális munkás, aki másodszor kapta rajta őket, teljesen ki volt akadva, hiszen tényleg a lelküket kiteszik (kitesszük) ezekért a gyerekekért, illetve az egész családjukért, és nem hogy megbecsülni nem tudják, de még meg is lopják az intézményt. Mindezt éppen akkor jelentette be a szocmunkás, amikor az erdélyi magyar kolléganővel beszélgettem Rule apukájáról. Aki folyton bejárkál az intézménybe, állandóan a segítségüket kéri, általában valamilyen zűrös ügyben. Legutóbb például nem ment el egy idézésre (állítólag azért, mert totál részegen szedték össze az utcán), amit egy be nem fizetett büntetés ledolgozása miatt kapott. Persze, amikor a fejére szakadt a baj, szaladt, hogy segítsenek neki. Éppen úgy, ahogy egyszer engem kért meg, igazoljam már, hogy egész délelőtt a gyerekével volt iskolanézőben, azért nem tudott a Jobcenterben megjelenni. Nos, a Jobcenterbe reggel nyolcra kellett volna mennie, az iskolai találkozó pedig délben kezdődött. Ráadásul, mint már írtam is, Rule hol jött, de inkább nem suliba, ha jött is, rendszeresen késett, amiről már ezerszer beszéltünk az apával. Mondjuk mit várunk a gyerektől, ha a papa minket is többször felültetett: nem is egyszer ültünk tolmáccsal megerősítve a suliban, várva, hogy megjelenjen a megbeszélt találkozón, míg ő nemes egyszerűséggel szart a fejünkre. Nos, ma azt javasoltam a kolléganőnek, hogy kössön egy szerződést az apával: foglalja írásba, hogy mit vár cserébe a segítségért (gyerek járjon - pontosan - iskolába, stb...). Tetszett neki az ötlet. Szerintem olyan nincs, hogy valaki csak kapni akar, mindig azt, amit ő jónak talál, s nem tartja be a minimális elvárásokat sem. Legyenek a dolgok kölcsönösek, előnyök és feladatok egyaránt. Kíváncsi vagyok, véghez tudja-e vinni a kolléganő a dolgot. Szerintem enélkül veszett fejsze nyele az egész.
Ma délelőtt (is) beültem az egyik csoport nyelvórájára. Érdekes, én azonnal kiszúrtam, amit a fiatalka (épp, hogy egyetemet végzett, amúgy nagyon értelmes, de tapasztalatlan) tanerő nem: az egyik 16 éves kameruni fiúnak lövése sincs, mi zajlik körülötte. És neki akart igeragozást tartani, úgy, hogy a srác nemhogy mondatokat, de szavakat sem tud sem kiolvasni, sem kiejteni. A hangok is kemény problémát jelentenek neki. Különvonultam vele gyakorolni. Annyira édes volt, ahogy próbálkozott. No, az ilyen motivált, tényleg jobb sorsra érdemes ifjakra kell sok-sok energiát szánni, mert ők igazán tanulni és boldogulni akarnak. Most nekilátok, keresek (ha nem találok, akkor írok) neki speciális feladatokat. A fejembe vettem, hogy a tanfolyam végére megtanítom németül olvasni.