Betűvetés, örömjáték és remény

A színes szép...

Kialakult egy csoport a nyári iskolában, ahová azok a fiatalok tartoznak, akik alig beszélnek, írnak és olvasnak németül. Az "alig" jelen esetben a gyakorlatilag egyáltalán nem picit javított változata. A csoport  tagjai Irakból, Szíriából, Dagesztánból, Ghánából, Kamerunból származnak. Ilyen motivált tanulókkal még sosem találkoztam: odafigyelnek, rettenetesen igyekeznek, nagyon akarnak. Nincs könnyű dolguk: meg kell birkózniuk az európai írásbeliséggel, ami azt (is) jelenti, hogy balról jobbra haladunk. Naponta megesik, hogy elkezdenek egy szót másolni, mondjuk azt, hogy alma (Apfel). Leírják az első két betűt - "Ap" - majd hirtelen így folytatják: "lef". Vagyis a második szótagot már jobbról balra olvassák. Szóval nagyon résen kell lenni mellettük. A betűk formázását is meg kell mutatni nekik, mert nehézkesen másolják a számukra még idegen jeleket. Egészen az alapokig mentünk, és onnan kezdtük el építkezni, de ez a két hét szinte semmire sem volt elég. És holnap már ennek a turnusnak is vége lesz. Igyekeztünk sokféle módon megmutatni nekik az alapokat: szótanulás képekkel, képek és szavak párosítása, hallás utáni szóalkotás, másolás, sok-sok beszéd...utóbbi persze a sztenderd kérdéseket és feleleteket jelenti: Hogy hívnak?, Hol laksz? Hogy vagy? Mit csinálsz ma? Volt, aki például képről sem ismerte föl a banánt, egyszerűen nem tudta, mi azt. Nehézséget jelentett elmagyarázni egy csomó európai zöldséget és gyümölcsöt. (Én legközelebb biztosan vásárolok majd egy csomó mindent, hadd lássák, kóstolják.) Bizalmatlanok az ebéddel szemben is, bár ott láthatóan javul a helyzet: egyre bátrabban és többet esznek. Csak azt a szomorúságot ne látnám a szemükben. De ma délután végre kialakult egy szuper közös játék: először csak hatan kezdtek el röplabdázni, aztán egyre többen csatlakoztak, végül az a kameruni srác is beállt, aki eddig mindig a többiektől távol, magányosan üldögélt. És lám, megtörtént a csoda: kivirultak az arcok, mindenről elfeledkezve ütötték a labdát és nevettek. Fiúk és lányok, afrikaiak, európaiak és ázsiaiak együtt örültek.  Van remény a békés egymás mellett élésre.Ma délután ismét bizonyságot kaptunk erről.