Magyarország a térképen

A kulturális fesztiválon volt magyar kuka is...

Még a múlt péntek reggel, nyári suliba menet Joe (a magányos, csöndes, szomorú, gyűrűshajú afrikai srác) szállt föl a Frankfurter Allénál az S-Bahnra. Leült mellém és "beszélgetni" kezdtünk. Azt kérdezte tőlem, hogy "ogi vagi"? Csak akkor értettem meg, hogy mit jelent, amikor németre fordította. Igen, béna voltam, ez egy angol kiejtéssel prezentált "hogy vagy?" Kiderült, hogy Joe három hónapig Magyarországon élt, de nem érezte ott jól magát. Semmit sem csinált: se iskolába, se nyelvtanfolyamra nem járt, csak tengett-lengett...legalábbis nagyjából ezt vettem ki a tőszavas meséléséből. De számolni tud magyarul tízig, ezt lelkesen be is bizonyította. Mivel napok óta fejfájással kelek, reggelente útközben is iszom egy kávét, mert úgy érzem, segít. Kérdeztem tőle, hogy szokott-e kávézni, mert meghívnám. Nem akart bejönni velem a kioszkba, azt mondta, megvár előtte. Már a gondolattól is rosszul voltam, hogy én iszom, ő pedig nem. Talán azért ilyen tartózkodó, mert nincs  rá pénze. A végén csak bejött velem és kakaót választott. Láttam rajta, hogy zavarban van. Annyira átérzem a helyzetét. Voltak időszakok az életemben, amikor én sem engedhettem meg magamnak még egy kávét sem. És sosem felejtem el, milyen volt.
Ma új tanfolyam indult, de sokan jöttek a régiek közül is. A szorgalmas kínai testvérpár a tizennégy éves mozgássérült lány, aki egy hónap alatt is alig tanult valamit, illetve a langaléta tizenöt éves bátyja. Nagyon jó fejek mind a ketten, szemmel láthatóan imádnak itt lenni. A kislány mindent kipróbál, amit csak lehet, pénteken elcsábított kosárlabdázni. Több pontot dobott, mint én. És még mindig jár a kis thaiföldi kedvencem, a vicces pandamaci. Amikor reggel megláttuk egymást, spontán ölelésben törtünk ki. Újra eljött a dagesztáni lány is, tetőtől talpig feketében, annyira beburkolva, hogy csak az arca közepe látszik ki. Ma neki segítettem egy kérdéssor megválaszolásában, mert tudom, hogy nehezen ír. Az anyanyelvre nem akart válaszolni (amúgy orosz), mert elmondta, hogy még kisbaba volt, amikor meghalt az anyukája. Nagyon nehéz volt megértetni vele, mit jelent valójában a kifejezés.
S ha már térkép és Magyarország. Jó nagy meglepetés ért ma. Az egyik új lány, aki Algériából érkezett, amikor meghallotta, hogy magyar vagyok, felkiáltott: az ő egyik nagymamája is magyar. Elisabethnek hívták, de már nem él. Ő is tudott néhány kifejezést magyarul: szeretlek, jó napot, szia. Gyorsan el is neveztem őt magyar lánynak. Láthatóan tetszik neki. Egyébként ez a lány, aki a nevét egy virágról kapta, nem menekült. Édesapja szívproblémáit jöttek Berlinbe kezeltetni. A lány nagyon okos, talpraesett és magabiztos. Látszik a viselkedésén, hogy pontosan tudja, hol a helye.