Jönnének, csak jönnének

Mióta a nyári iskolában dolgozom, sokkal közelebbről érintenek az afrikai, közel-keleti hírek

Nagyon naiv voltam, amikor azt hittem, hogy a harmadik kurzust talán már meg sem tartjuk a nyári iskolában.  Mert ugye, az elsőre akkora volt a jelentkezés, hogy három csoportot indítottunk, a másodikra már csak két csapat jött össze, a harmadikra pedig egy - az előzetes jelentkezések szerint. Arra viszont szerintem senki sem számított, hogy aki egyszer már lehúzott két hetet, az szeretne még kettőt (sőt, van, aki még négyet) maradni. Pedig így lett. Sőt, naponta jönnek a srácok kérésekkel, hogy a barátjukat, az osztálytársukat, a menekült-otthonbéli társukat is hadd hozzák el magukkal. Kedden is így érkezett egy szomorú szemű szomáliai fiú, aki  többnyire magányosan üldögél. Nem ilyen csöndes viszont az én thai pandamacim. A tizenhárom éves kissrác él, mint hal a vízben. Bohóckodik, viccelődik, kópéskodik. Imádom, amikor reggel lelkesen nyújtja a kezét: Hallo Ági. Olyan szépen mondja a nevem, hogy elolvadok. És csodálatosan ír. Ilyen szép betűket még sosem láttam. Ráadásul nem csak szépen kanyarítja a szavakat, hanem szinte mindig helyesen is.  Pedig negyedik hónapja van még csak Németországban. Gyorsan és pontosan dolgozik. Hamar fölfogja a feladatokat. Mostanában a - mi szintünkön - középhaladókhoz csatlakoztam, ugyanis ők együtt vannak a haladókkal. De hát mégsem csinálhatják mindig ugyanazt, ezért én foglalkozom velük, amikor nem játszunk éppen. Általában jobban el tudom nekik magyarázni a dolgokat, mint a született német fiatalok. Talán, mert én megéltem, amit ők, tudom, min mennek keresztül, mi a nehéz, mi a kétértelmű, mi a logikus, mi a félreérthető. Nagyon hálás feladat. Élvezem is rendesen. Az meg már csak hab a tortán, hogy a "tanárlány" naponta többször megköszöni, hogy segítem és támogatom. Hát így is lehet pénzt keresni: örömmel, jókedvűen, ráadásul azzal a rendkívül jó érzéssel, hogy értelmes tevékenységet végzek. Ilyen munkát még nekem százat....