Felbukkant egy magyar fiú

Ha már én nem mehettem haza, legalább egy kis hazát magával hozott a magyar fiú

Péntek reggel a Nachbarschaftsheim lépcsőjén üldögélve vártuk, hogy mindenki megérkezzen, amikor egy felbukkant egy házaspár egy tinédzser fiúval. Az egyik csoportvezetőt csípték el. A fülemet megcsapta egy "öt napig voltunk Budapesten" mondattöredék. Gondoltam, hogy ezért jött a gyerek négy nappal később, bár fura volt, hogy mind a nő, mind a férfi született németnek tűnt- legalábbis anyanyelvi szinten beszélték a nyelvet. Amikor befejezték a mondandójukat, csak odamentem és megkérdeztem, hogy jól hallottam-e, valóban Budapestet emlegették, merthogy én magyar volnék. Hát, kiderült, hogy a fiú is. Ismerőslátogatóban voltak Magyarországon és magukkal hozták a srácot nyelvet gyakorolni. A tizenöt éves fiú egy hónapja tanul németül, ősszel pedig különbözeti vizsgát szeretne tenni: francia helyett németül tanulna tovább. Praktikus okokból: egy év múlva költözne el a család Németországba. A mama az egyik országos televíziós csatornánál dolgozik elég magas pozícióban, a papa vállalkozó. Egyrészt terjeszkedne a vállalkozás, másrészt elegük is van most egy időre Magyarországból. Pénteken egész délelőtt mellette ültem, de nem nagyon kellett segíteni, mert a kezdő csoportban az öt hete hozzánk járó kínai testvérpárt, valamint a többi éppen csak németet próbálgatót simán lenyomta. Mint mondta, a beszédtől tart leginkább. Ráuszítottam hát az egyik nagyon talpraesett arab srácot, hadd gyakoroljon. Délután esett az eső, bent társasoztunk, illetve kártyáztunk. A magyar gyerek lelkesen játszott a többiekkel, csak azt láttam, hogy felszabadultan kacag. Szóval elég hamar megtört a jég...