Európa nem teheti meg

Mi is elvárnánk a segítséget hasonló helyzetben

Múlt pénteken befejeződött életem talán legszebb és legérdekesebb munkája a nyári iskolában. Amikor olvasgatom a magyar miniszterelnök "erkölcsös" és eltökélt nézeteit a menekültpolitikáról (mert valahogy összemossa a menekülteket a gazdasági bevándorlókkal), azokra a fiatalokra gondolok, akiket Szomáliából, Szíriából, Afganisztánból, Irakból, Kamerunból sodort Berlinbe az élet. Az, hogy a német főváros befogadta őket, az életben maradásukat jelenti: a fiúkat nem hurcolják el katonának, a lányokat nem erőszakolják meg, tanulhatnak és a korai férjhez-menésen túl is tervezhetnek. Ezeknek a fiataloknak nem kell tovább rettegniük, éhezniük. Nem tudom mit tenne a magyar miniszterelnök, ha a hazájából válna háborús övezet: maradna, kitéve a családját a veszélynek, vagy mindent elkövetne, hogy biztonságba juttassa szeretteit. És ha az utóbbi mellett döntene, akkor mit szólna, ha egy ország vezetője mindenféle hagymázos érvre hivatkozva bezárná az országa kapuit előtte és sorsára hagyná. Európa nem teheti meg, hogy ne támogassa ezeket az embereket. A "fehér ember", aki évszázadokon át leigázta, kirabolta, rabszolgasorba döntötte őseiket, törlesszen. Ez a minimum.