Ez a harc sem lesz a végső

Mindig csak a harc, meg a harc

Van itt ez a magyar akác, meg a magyar narancs és persze a magyar atom. Különben is: gyapotunk fehér, mint a hó, éljen a Szovjetunió. Elvégre a határainkon belül azt csinálunk, amit akarunk - mondott valami ilyesmit a - seggnyalói szerint - legnagyobb magyar (gyengébbek kedvéért: nem Széchenyire gondolok). Ja, mert a természetet érintő problémák megállnak a politikai országhatárokon. Hát jó, akkor, ha úgy tetszik, védjünk meg minden fát, elvégre a mi növényvilágunk.  És főzzünk csak nyugodtan pálinkát otthon, ez a mi alkoholizmusunk. Osszuk szét az évtizedek óta organikusan művelt földet a cimborák között - hiszen a mi földünk. Azt sem értem, mit vagyunk úgy oda egy mackó legyilkolása miatt. Mi a francért nem maradt otthon? Építsünk csak nyugodtan atomerőművet, ha baj történik, az a mi bajunk. Meg még több száz év múlva is csak a mi bajunk, ugye. Végül is a mi utódainkra hagyjuk a szart, nem másra. A savas eső, folyószennyezés, erdőtűz, ózonlyuk meg a többiek mind-mind országspecifikusak és szigorúan határok közé szoríthatóak. Ja, Csernobil is persze - az meg a ukránok problémája volt és a Tisza megmérgezése meg a románoké.
Na, jó, tudom, hogy egy kicsit túlreagáltam ezt a nyomorult fehér akácot, de nem is szerencsétlen növénnyel, hanem a kommunikációval van bajom. A "mi azt csinálunk, amit akarunk"-kal. Mert aki ilyet állít, az vagy nagyon hülye, vagy nagyon hülyének néz mindenkit, vagy csak további lehetőséget keres, hogy bemutathassa, mennyire védi a magyar (?) érdekeket és mennyire küzd a szemét EU ellen. Aki pedig erre használ szakmai kérdéseket, az vagy nagyon hülye, vagy nagyon hülyének néz mindenkit és milyen igaza van.
Más téma: némi képzavarra utal szerintem, ha a - seggnyalói szerint - legnagyobb (leghívőbb) magyar (gyengébbek kedvéért még mindig nem Széchenyire gondolok) azt állítja, hogy a halálbüntetés is megér egy misét. Emlékezetem szerint valamilyen nagyon fontos könyvben, amihez a szent életű templombajárók elvileg tartani szokták magukat, olyasmi is szerepel, hogy megbocsátás, meg ne kővel, hanem kenyérrel, és persze együttérzés, szeretet, másik orca, stb. stb. És létezik egy bizonyos tízparancsolat is, ami ugye, kőbe vésett szentírás, de tényleg. Persze  lehet, hogy már nincs benne a "Ne ölj!", mert hát a legfontosabb alaptörvényeket az utóbbi időben kényük kedvük szerint írogatják át errefelé. Mert azt csinálnak,amit akarnak..