Mennyit ér az ember, ha idegen?

A kereszténység toleranciát hirdet...elvileg

Két hete helyettesítek az iskola napközijében. A napközit vezető török férfi tanárként érkezett közel 30 éve Németországba. Szépen beszéli a nyelvet, értelmes, tájékozott, jól bánik a gyerekekkel. Barátságos, de tud szigorú is lenni, ha kell. És gyakran kell, mert ebben az iskolában olyan gyerekek tanulnak (már amennyire), akik már sehová sem kellettek. Ez itt a végállomás, nincs tovább. A tanulók többsége migrációs háttérrel rendelkezik, de többségük már Németországban született. De vissza a tanárhoz: múltkor elég keserűen osztotta meg a harminc évnyi tapasztalatait velem. Szerinte csak azért kedvesek hozzánk a német kollégák és vezetők, mert tudják, hogy szükségük van a munkánkra. Máskülönben, magánemberként talán szóba sem állnának velünk. Én ezt nagyon másként gondolom, engem eddig még szinte mindenhol őszinte szimpátiával fogadtak. Na, ja, mondta erre ő, biztosan azért, mert én keresztény országból jöttem. De ő itt mindig idegen és megtűrt marad. Érzésekről nem lehet vitatkozni. Nem tudom, mennyire származnak ezek a gondolatai egy saját magából fakadó kisebbségi érzésből, és mennyi a tapasztalat. Van munkája, megbecsülik, házat vett, mind a két gyerekét taníttatta, az egyik a gyógyszerészeti szakon tanít valamelyik egyetemen, a másik némettanár. De még a gyerekeit is félti, hiába születtek itt és jól képzettek, szerinte, mivel látszik rajtuk a származásuk, van félnivalójuk. Szomorú volt ezt hallani. Én nem félek, és nem gondolom, hogy érdekből kedves velem, aki az. Elég jól meg tudom különböztetni az őszinte és a hamis kedvességet. Utóbbival is találkoztam már persze, de nem csak itt, otthon is bőven. Az biztos, ha az ember elhagyja a hazáját, az már örökre gyökértelen marad. Nem jó érzés. A török tanár harminc éve küzd a honvággyal és még mindig nem tudja, ha visszavonul a munkától itt vagy "otthon" szeretne-e élni. Ő Törökországban született, de a gyerekei már itt. Nincs jó megoldás.
De ha már az emberek hozzáállásáról írok: a múltkor a facebookon egy már régen megszűnt magazin nevében írt valaki gyalázkodó üzenetet nekem (is). Gyanítom, hogy többeknek küldte el valaki a véleményét. Nagyjából lezsidózót (hahahaha) és jól megmondta a kissé Fidesz szagú véleményét. Rettenetes helyesírással. Az volt a baja, hogy elhagytam az országot. Nem tudom, őt miért zavarja ez, de legyen boldog, hogy most jól megmondta....:)