Kapukat bereteszelni, lőréshez!

A szlovén vár csak illusztráció :)

Imára! Harcra! Aki gyalog érkezik, egyszerűen elzavarni! A kőhajító gépet használókat legéppuskázni. A letelepedési kötvényeseknek kivilágítani a helikopter-leszállópályát! A pénzt átutalással kapjuk, ne higgyetek a bőröndös embereknek: ők egységünket megmételyező idegen kultúrát akarnak becsempészni szent falaink közé. Isten és megerősített állásaink őrizzenek minket a másvallásúaktól! Édes hazánk nékünk, magyaroknak terem életet adó búzát, csorgat poharunkba kristálytiszta vizet és jutalmaz minket szotyival. Miénk itt a bársonyos béke, Tokaj hegyalja, és az illiberális demokrácia. A kifelé igyekvőknek egyelőre tartsátok nyitva a sertéstelep és a stadion közötti kiskaput. A kulcsot azért a biztonság kedvéért magamnál tartom.

Tüntetés - kislapáttal a homokozóban

Nekem nagyon reménytelennek tűnik

Eddig csak kívülről, híreket olvasva tudtam a budapesti tüntetésekről. Mindig elolvastam a beszédeket, megnéztem az összefoglalókat, képeket. Most, hogy karácsonyra hazajöttem, szinte kötelességemnek éreztem elmenni. Azt hittem, hogy most, miután az országgyűlés (talán már nem is ez a megfelelő kifejezést, hiszen ez régóta csak egy legitimációs maszlag) megszavazta a mindenki életére sokkolóan ható, a szegényeket pedig egyenesen mély nyomorba döntő törvényeket, azt hittem, sokkal többen leszünk. Azt hittem, a beszédek gyújtó hatásúak lesznek, és végre tényleg elindul valami. Hát nem. Az ország folyamatosan romló, egyre reménytelenebb helyzetéhez képest borzasztóan kevesen voltunk, pedig sok ismerősöm, aki eddig nem járt tüntetésre, most végre eljött. A beszédek zavarosak, álmosítóan és idegesítően gyengék voltak, " most már aztán tényleg nem fogjuk tovább hagyni és majd jövőre már biztosan csinálunk valamit" típusúak. Sokkal inkább egy kerekasztal vita bevezetőjére mint egy elégedetlen ország üzenetére hajaztak. Mindig abban reménykedem, hogy tényleg történik valami és egyszer még az életben hazajöhetek egy olyan országba, amely tiszteli az európai értékeket, minden erejével demokráciát épít, ahol a fiatalok jövőt tervezhetnek, a szegények pedig segítségre számíthatnak. De a megvadult, szabadon rabló, világmárkákba burkolózó kormánytagok és az őket minden erejükkel kisebb-nagyobb koncért kiszolgáló rétegek még mindig sokkal jobban csinálják, mint a politikai ellenzék, és mint a civilek. Sajnos a tüntetést szervezők sem értik és ismerik az országot. Nem igazán mérgesek, ezért nem hitelesek. Szereztek egy kislapátot a homokozóban, de avval nem fognak várat építeni a nagyfiúk mellett, akiknek munkagépeik vannak. Akik pedig otthon ülnek és csak  várják, hogy mások kiharcolják nekik is a jussot, ne reménykedjenek. Nem fogják. A legjobb szándék ellenére, így nem. A kokik és sallerek miniszterelnöke csak ez erőből ért. Majd ha kétszázezer ember üvölt az utcákon minden hétfőn, talán akkor elgondolkodik. Ha egymillió, akkor világgá szalad. És csak remélhetjük, hogy a haverjai is vele mennek.
Azoknak pedig, akik otthon ülnek, mert úgy érzik, őket nem érintik ezek az intézkedések, azt üzenem, amit a kemény mag skandált a rendőrsorfallal szembenézve: "holnap veletek basznak ki".
(MTI fotó: Szigetváry Zsolt)

Már a kisiskolások is a demokráciát tanulják

Minél színesebb, annál jobb

Ma egész napos továbbképzésen voltam. Több kerület pedagógusai, szociális munkásai gyűltek össze, hogy a napot az iskola és a demokrácia kapcsolatának szenteljék. Nem tudtam nem párhuzamot vonni a jelenlegi magyar kormányzati törekvésekkel. Magyarországon éppen belefojtják a szót a tanárokba, nemkívánatossá teszik a szülők jelenlétét (átvitt értelemben) az iskolában, illetve egyre messzebb rugdalják a gyerekeket a modern világtól. Biztosan sokakban él még az az előítélet, hogy - mivel a porosz oktatási rendszer e tájékról származik -, a német pedagógia még ma is kocka. Hát, jelzem, egyáltalán nem, sőt...Nekem már az is meglepetés volt, amikor tantestületi értekezleten az igazgató egyetértő bólogatásával szervezték meg a tanárok a sztrájkot. Senki nem félt a következményektől, mindenki bátran és nyíltan elmondta a véleményét. Az igazgató itt, jó esetben tényleg vezető, aki elvileg tapasztaltabb, tájékozottabb, mint a kollégái, akik hozzá fordulhatnak minden problémájukkal. De vissza a mai továbbképzéshez. Egy nyitó előadás után, tucatnyi téma közül választhattunk, mindenki azt a programot választotta, mi érdekelte. Én délelőtt egy osztály- és iskolatanácsról szóló teljesen konkrét, gyakorlati tapasztalatok alapján összeállított előadást hallgattam, majd a Montessori iskola működésével ismerkedtem meg. Utóbbinál igazán üdítő színfolt volt, hogy egy tizenhat éves diáklány is elmondta a saját tapasztalatait. A délutáni workshop pedig arról szólt, hogyan lehet elérni, hogy a gyerekek aktívan részt vegyenek a közösségi életben, a döntéshozatalban. Milyen módszerek vannak ennek elősegítésére, hogyan lehet minimalizálni a konfliktushelyzeteket...stb. Elég érdekes volt, főleg, hogy néhány egyszerű "játékot" mi is kipróbáltunk. Summa summarum: itt a gyerekek nem idomítandó és a vezetés képére formálandó lények, hanem saját egyéniséggel rendelkező emberek, akiket életkoruknak megfelelően be kell vonni a döntéshozatalba. Igen, már az alsósok is tanulják, hogyan működik ez.