Egy meleg férfipár esete a homofób magyar rendőrséggel

A magyar rendőrök szolgálnak és félnek

A minap láttam az U-Bahn Eberswalder Straße-i megállójában két fiút csókolózni. Senki ügyet sem vetett rájuk. Aztán láttam két férfit kézenfogva sétálni. A világ legtermészetesebb dolga volt. Ez Berlin, ez már nem Magyarország. Mert ezzel szemben otthon....Blogunk is megkapta annak a meleg férfinak a leírását, akivel szemben nem csak egy magáról elfelejtkező boltos, hanem magyar rendőrök is agresszíven és teljesen jogtalanul jártak el. Változtatás nélkül közöljük a férfi elbeszélését.

"2013. augusztus 14-én hajnali három óra körül egy buliról sétáltunk hazafelé. Egyikünk betért a baross utcai / harminckettesek terei nemzeti dohányboltba. Ketten az utcán vártunk rá, közben megcsókoltuk egymást. Ez szemet szúrt a közelben lévő éjjel-nappali közért egyik alkalmazottjának, aki szexuális orientációnk miatt szidalmazni kezdett minket, majd elővett egy baseball ütőt és fenyegetően ütögetni kezdte vele a tenyerét. “Buzik! Ne itt buziskodjatok! Húzzatok el innen!” Én felhívtam a figyelmét arra, hogy viselkedése elfogadhatatlan és hogy közösség tagja ellen elkövetett bűncselekményre készül.  A közeli villamosmegállóból a rendőrség segítségét kértem telefonon.  A támadás jellegére is felhívtam a figyelmet, aminek az oka nyilvánvalóan a szexuális orientációm volt. A támadó mindeközben még mindig felfegyverkezve állt az üzlet bejáratánál. A rendőrség kiérkezésére  30-40 percet kellett várni annak ellenére, hogy a kerületi kapitányság egy rövid sétára található a helyszíntől.  A kiérkező két rendőr az intézkedés során több esetben olyan viselkedést tanúsított és olyan kijelentéseket tett, amik súlyos aggályokat ébresztettek bennem. A két sértett és a tanú közül én voltam az egyetlen magyar állampolgár és csak én tudtam magyarul. Ezt az egyik intézkedő rendőr visszatetsző hangon szóvá is tette. “Ők külföldiek, de azért tudhatnák, hogy ez itt még mindig Magyarország.”  Ezt a kijelentést irrelevánsnak és sértőnek találtam, ezért felhívtam a figyelmét az intézkedés tárgyára. ”Ez Magyarország, és mint magyar meleg férfi úgy érzem, hogy nem nézhetem tétlenül az LMBTQ közösség ellen elkövetett gyűlölet-bűncselekményeket.” Az intézkedés folyamán a tettes egyébként többször is beismerte, hogy a fenyegetés indítéka a szexuális orientációnk volt, amire fel is hívtam a rendőrök figyelmét. Valószínűleg ez sem került jegyzőkönyvbe. ”Ha egy fiú és egy lány csókolózna az utcán az normális lenne, de ha két fiú, az gusztustalan. Elijeszti a vásárlókat.” A támadó tagadta, hogy baseball ütő lett volna nála annak ellenére, hogy ezt hárman láttuk. A rendőrök bementek ugyan az üzletbe, de nem keresték vagy nem találták a fenyegetésre használt eszközt. Az üzlet egy másik alkalmazottja a rendőrök jelenlétében további homofób inzultusokkal illetett minket. ”Apátok büszke lenne rátok buzeránsok...” A rendőrök végül nyíltan a támadók oldalára álltak. Egyikük azt javasolta a támadónak, hogy tegyen feljelentést közszeméremsértésért. Velünk is közölte, hogy az azonos neműek közötti nyilvános csókváltás közszeméremsértésnek minősül, amiért minket is elő lehetne állítani. Egy könyvből fel is olvasta nekünk a közszeméremsértésre/közbotrány okozásra vonatkozó jogszabály egy részét azt sugallva, hogy mi követtünk el bűncselekményt nem a támadónk.  Erre válaszul megjegyeztem, hogy amit csinál az kimeríti a szexuális orientáción alapuló diszkrimináció fogalmát, amit a magyar jog az Európai Unió normáival összeegyeztetve tilt. Az intézkedés során a rendőrök végig barátságtalanul álltak hozzánk és viselkedésük egyértelművé tette a támadóval való szimpatizálást."

Jasif győz - és mi is vele nyerünk

Jasif kifejezetten macis alkat

Tegnap újra beindult az iskola. Az első arc, amit megláttam, Jasifé volt. Barnára sülten vigyorgott. Örültem, hogy visszajött, de aztán kiderült: el se ment. Volt egy oltári nagy balhéja otthon, úgy feldühítette az anyja, hogy szétverte a lakást és magát is alaposan összekaszabolta, amikor belevágott az ablakba. A szomszédok kihívták a rendőrséget. Orvos is megvizsgálta (szerintem inkább pszichológus volt), és megfenyegették, hogy ráküldik a gyámhivatalt, ha még egyszer hasonló ügye lesz.  Szegény anyukája: azt hitte, hogy végre megkapja az aranyos kisfiát, s ehelyett jött egy nagydarab, cigarettázó, vodkát ivó, agresszív számítógépjátékot játszó, féket nem tűrő kamasz.
Ma a többiek tesztet írtak, de Jasif nincs azon a szinten, hogy megbirkózott volna vele. Nekem kellett - volna - szavakat tanulnom vele, de nagyon kiakadt, miért nem csinálhatja azt, amit a többiek. Mivel a tanárnő a legjobb tesztet írónak édesség jutalmat ígért, Jasif mindenképpen tesztet akart írni - és persze győzni szeretett volna. A tanárnő hiába magyarázta, hogy neki  ez még túl nehéz, megmakacsolta magát, hogy akkor nem csinál semmit. Azt javasoltam, versenyezzen ő is, de egy másik kategóriában: ha 20 perc alatt megtanulja a szavakat és hibátlanul le is írja, nyertes lehet. Szerencsére a tanárnő vette a lapot és örömmel belement. S láss csodát: Jasif 17 perc múlva hibátlanul fölmondta a leckét. Boldogan kínált meg a nyeremény gumicukorral. Utána hosszasan ecsetelte, hogy ő nem bolond és nem is érti, miért volt olyan agresszív az anyukájával. Nem és nem érti. Az orvos is azt mondta, hogy nem beteg, csak agresszív. Elbeszélgettünk erről, már amennyire tudtunk. Aztán elmesélte, hogy van, amikor 24 órán át megállás nélkül számítógépezik - ami már magában is elég ok a problémára. Az óra végén ezerszer megköszönte, hogy segítettem neki és végre ő is nyertes lehetett.  Újabb kis lépés előre.