Jasif győz - és mi is vele nyerünk

Jasif kifejezetten macis alkat

Tegnap újra beindult az iskola. Az első arc, amit megláttam, Jasifé volt. Barnára sülten vigyorgott. Örültem, hogy visszajött, de aztán kiderült: el se ment. Volt egy oltári nagy balhéja otthon, úgy feldühítette az anyja, hogy szétverte a lakást és magát is alaposan összekaszabolta, amikor belevágott az ablakba. A szomszédok kihívták a rendőrséget. Orvos is megvizsgálta (szerintem inkább pszichológus volt), és megfenyegették, hogy ráküldik a gyámhivatalt, ha még egyszer hasonló ügye lesz.  Szegény anyukája: azt hitte, hogy végre megkapja az aranyos kisfiát, s ehelyett jött egy nagydarab, cigarettázó, vodkát ivó, agresszív számítógépjátékot játszó, féket nem tűrő kamasz.
Ma a többiek tesztet írtak, de Jasif nincs azon a szinten, hogy megbirkózott volna vele. Nekem kellett - volna - szavakat tanulnom vele, de nagyon kiakadt, miért nem csinálhatja azt, amit a többiek. Mivel a tanárnő a legjobb tesztet írónak édesség jutalmat ígért, Jasif mindenképpen tesztet akart írni - és persze győzni szeretett volna. A tanárnő hiába magyarázta, hogy neki  ez még túl nehéz, megmakacsolta magát, hogy akkor nem csinál semmit. Azt javasoltam, versenyezzen ő is, de egy másik kategóriában: ha 20 perc alatt megtanulja a szavakat és hibátlanul le is írja, nyertes lehet. Szerencsére a tanárnő vette a lapot és örömmel belement. S láss csodát: Jasif 17 perc múlva hibátlanul fölmondta a leckét. Boldogan kínált meg a nyeremény gumicukorral. Utána hosszasan ecsetelte, hogy ő nem bolond és nem is érti, miért volt olyan agresszív az anyukájával. Nem és nem érti. Az orvos is azt mondta, hogy nem beteg, csak agresszív. Elbeszélgettünk erről, már amennyire tudtunk. Aztán elmesélte, hogy van, amikor 24 órán át megállás nélkül számítógépezik - ami már magában is elég ok a problémára. Az óra végén ezerszer megköszönte, hogy segítettem neki és végre ő is nyertes lehetett.  Újabb kis lépés előre.