Gurul az egész város

Jasif rendszeresen biciklivel járt iskolába. De nem csak ő pattant nyeregbe, hacsak tehette, Berlin a kerékpárosok városa. 

Hol van már a tavalyi ősz?

Mini emberek mini kerékpárokon, még kisebbek a bicikli hátuljára szerelt gyerekülésekben, a legapróbbak pedig a bringákhoz rögzített kiskocsikban. A nagyok nyeregben vannak, onnan irányítják a csipet-csapatot. Egész Berlin mozgásban van, a kisbabáktól a nagypapákig és persze - mamákig. Vidáman nézelődő egykék, egymással pörlekedő testvérek vagy éppen fülsüketítően bömbölő kis méregzsákok suhannak az utakon bevackolódva a kifejezetten nekik kitalált, biztonságos hordozóeszközökben, miközben a felnőtt korosztály bevásárolni, dolgozni, bulizni vagy ki tudja, éppen hová teker. A német főváros maximálisan biciklibarát. Minden megállóban, az összes bolt és hivatal előtt kerékpártárolók várják a környezetbarát módon közlekedőket. Reggel a kisebb gyerekekkel szüleik együtt bringáznak az óvodáig, iskoláig. A nagyobbak már egyedül kerekeznek a suliba, a teljes várost behálózó, jól kiépített bicikliutakon. Itt mindenki figyel mindenkire: az autós tudja, hogy bármikor elévághat egy biciklis, ezért a tarkóján is van szeme, nem hagyatkozik kizárólag a tükrökre. Mivel a bicikliutak egy részét a járdákon jelölték ki, a kerekező élete merő interakció: folyamatosan csilingel a kormányra szerelt csöngettyűn szabad haladást kérve, illetve helyükre utasítva a rossz útra tévedőket. De a gyalogosoknak is észen kell lenniük, nehogy egy arra suhanó járgány elé andalogjanak. Egy kétkerekű nagyot tud ütni, de a nyeregben ülőkre is hat a gravitáció. Aki zúgott már el biciklivel, pontosan tudja, hogy az anyaföld csak a versekben lágy és védelmező, a valóságban igen fájdalmas lehet a találkozás vele. Hogy egy esés, következzék be bármilyen okból, végzetes is lehet, azt az utak szélére mementóul kiállított fehérre festett biciklik tanúsítják. Aki látott már ilyen civil emlékművet, biztosan még jobban figyel.

Berlinben a bicikli nem státusszimbólum, hanem mindennapi közlekedési eszköz: lehet régi, sőt kopott, minden luxust nélkülöző, senkit nem néznek le érte. Mindenki ugyanazért használja: olcsón megvásárolható, gazdaságosan üzemeltethető és egészséges. Biciklit használni közös érdek és közös nevező. Függetlenséget biztosít, ráadásul csökkenti az amúgy kitűnően megszervezett tömegközlekedésen a nyomást. Még akkor is, ha egy-egy fáradt vagy túl hosszú utat bejáró drótszamaras igénybe veszi a közösségi járműveket. Az S-Bahnra, U-Bahnra, villamosra vagy buszra biciklivel pont olyan könnyű fölszállni, mint baba- vagy éppen kerekeskocsival.  Liftek és rámpák, sőt, ha kell, a sofőrök segítik a rászorulókat. A szabadság egyik fokmérője, hogy mindenki bármikor, bárhová eljuthat-e biztonságban: két- vagy négykeréken, egyedül vagy gyerekekkel, legyen akár mozgásképtelen, akár túlmozgásos csemetékkel küzdő nagycsaládos. Berlinben ez nem kérdés, nyüzsög, mozog, teker az egész város.