A büszke albán

Albán városrészlet. Kledi nagyon büszke származására

Kledi 17 éves. Magas, vékony, erős, amolyan nagy lakli. Helyes fiú. Ha mosolyog, kifejezetten kedves, kisfiús az arca. Amúgy persze szereti adni az erős, határozott, kemény legényt. Hirtelenharagú, hangos, öntörvényű és rettenetesen sértődékeny. Nehezen alkalmazkodik, szereti, ha kedve szerint mennek a dolgok. Ha valamit a fejébe vesz, akkor nem tágít, addig fújja, míg vagy el nem éri, amit akar vagy annyira a többiek idegeire megy, hogy vitát, veszekedést robbant ki. Általában baseball sapkát visel, órákon is. Imád focizni és számítógépes játékokat játszani. Kledi albán és nagyon büszke származására. A szerbeket elfeketedett gyűlölettel emlegeti, de hasonlóan beszél Enver Hodzsáról is. Kledi Macedóniában született, de még kiskorában Tiranába költöztek. Albániát gyönyörű országnak tartja, hiányzik is neki szülőhazája. Az apja gasztronómiában dolgozik, séf. Kledi szerint saját étterme van Berlinben, de ebben azért én nem vagyok olyan biztos. Apja mellett amúgy ő is rendszeresen dolgozik, minden munkát elvégez, ami csak adódik: mosogat, takarít, kisegít a konyhán. Az apja bátor, erős férfi, a fiú szemében igazi hős, aki senkitől se fél. Még a gyűlölt szerb rendőrségtől sem. Mindig tudja, kivel hogyan kell bánni, kit mennyivel kell lefizetni. Állítólag fél Európában élt már és dolgozott, sok nyelven beszél – gondolom konyhanyelven. Kledi egyedül élt apjával Berlinben, anyja – állítólag vízumproblémák miatt – visszament Tiranába. A nyarat a család együtt tölti és együtt is jönnek vissza Berlinbe. Hogy így történt-e, jövő héten kiderül, hiszen augusztus 5-én újrakezdődik a tanítás. Ha minden a fiú tervei szerint alakult, akkor egy jogosítvánnyal gazdagodott a nyáron, amit Tiranában 300 euróért szándékozott megvenni neki apja a szabadpiacon. Lehet, hogy szakmunkás bizonyítványa is így lesz. Mert apja ezen a területen is jól boldogul, nem fizetik ki a méregdrága német tanfolyamokat, ha ezekhez a papírokhoz megerőltetés nélkül, olcsón is hozzájuthatnak. Kledi tud vezetni, és főzni is megtanul az apjától, felesleges az iskola. Kledivel már volt egy komoly konfliktusunk, azt hiszem, kipróbálta, meddig mehet. Amikor elvadult egy folyosói focimeccs és berúgta az ajtót, elvettem a labdát. Mindenáron vissza akarta kapni, de nem adtam. Nagyon ideges lett, körülbelül tíz évet zuhant vissza az időben, úgy viselkedett, mint egy kisgyerek: durcás, ellenséges lett, fújta a magáét és mindenáron érvényre akarta juttatni akaratát. Mondtam, hogy a következő szünetben megkapja a labdát, ha az udvaron játszanak vele. De ő csak mantrázta, hogy ez az ő labdája és azonnal adjam neki vissza. Amikor a szünetben megkapta, akkor is csak hisztizett, hogy összevagdossa késsel. Azt hittem, oda a barátság, de másnap reggel ugyanolyan mosolygósan köszönt, mint előtte. Hát, megmérkőztünk, ennyi történt. Azt hiszem, hiányzik a gyerekeknek: a következetesség. A tanárnő eddig a túlélésre játszott, ami nem egy előremutató pedagógia "módszer".