Megélhetési bevándorlók - valami ellen harcolni könnyebb, mint valamiért

Keresztény ország, vagy mi

Eldobom az agyam a magyar kormánytól. Nem mintha bármi jót vártam volna tőlük, amikor 2010-ben hatalomra kerültek. Nagyjából ezt az utat saccoltam nekik. Nagyjából. De ilyen mocskos "konzultációra" még az én totál pesszimista lényem sem számított. Ezzel minden lehetséges határon túlmentek, ezután már tényleg a táborok jönnek. A cigány-kártyát nem tudják kijátszani, arra ott a Jobbik, nehéz lenne őket überelni. Hát tessék, most odadobják prédául a menekülteket a sok vesztesnek (akikből amúgy ők csináltak totál reménytelen, jövőtlen nyomorultat). Addig sem azzal foglalkoznak, hogy ki hagyta őket az árok szélén. A stadionok, uniós pénzekért elsíbolt földek, haveroknak átjátszott cégek és ingatlanok világában biztosan van jó néhány hülye, aki tényleg elhiszi, hogy a szerencsétlen migránsok teszik tönkre az országot. "Megélhetési bevándorlók" -atyaég! Jönnek a tejjel-mézzel folyó Kánaánba, az illiberális Paradicsomba, részesévé szeretnének válni a magyar csodának. Mindenkinek üzenem, aki fölül ennek a sötét propagandának, hogy ma a migránsok, holnap bárki más, akár ők is sorra kerülhetnek. Ezt az országot már csak a gyűlölködés tartja össze. Nincs miért harcolni, hiszen a kormánynak lövése sincs a valóságról, hát harcolnak valami ellen. Az mindig könnyebb.

Tüntetés - kislapáttal a homokozóban

Nekem nagyon reménytelennek tűnik

Eddig csak kívülről, híreket olvasva tudtam a budapesti tüntetésekről. Mindig elolvastam a beszédeket, megnéztem az összefoglalókat, képeket. Most, hogy karácsonyra hazajöttem, szinte kötelességemnek éreztem elmenni. Azt hittem, hogy most, miután az országgyűlés (talán már nem is ez a megfelelő kifejezést, hiszen ez régóta csak egy legitimációs maszlag) megszavazta a mindenki életére sokkolóan ható, a szegényeket pedig egyenesen mély nyomorba döntő törvényeket, azt hittem, sokkal többen leszünk. Azt hittem, a beszédek gyújtó hatásúak lesznek, és végre tényleg elindul valami. Hát nem. Az ország folyamatosan romló, egyre reménytelenebb helyzetéhez képest borzasztóan kevesen voltunk, pedig sok ismerősöm, aki eddig nem járt tüntetésre, most végre eljött. A beszédek zavarosak, álmosítóan és idegesítően gyengék voltak, " most már aztán tényleg nem fogjuk tovább hagyni és majd jövőre már biztosan csinálunk valamit" típusúak. Sokkal inkább egy kerekasztal vita bevezetőjére mint egy elégedetlen ország üzenetére hajaztak. Mindig abban reménykedem, hogy tényleg történik valami és egyszer még az életben hazajöhetek egy olyan országba, amely tiszteli az európai értékeket, minden erejével demokráciát épít, ahol a fiatalok jövőt tervezhetnek, a szegények pedig segítségre számíthatnak. De a megvadult, szabadon rabló, világmárkákba burkolózó kormánytagok és az őket minden erejükkel kisebb-nagyobb koncért kiszolgáló rétegek még mindig sokkal jobban csinálják, mint a politikai ellenzék, és mint a civilek. Sajnos a tüntetést szervezők sem értik és ismerik az országot. Nem igazán mérgesek, ezért nem hitelesek. Szereztek egy kislapátot a homokozóban, de avval nem fognak várat építeni a nagyfiúk mellett, akiknek munkagépeik vannak. Akik pedig otthon ülnek és csak  várják, hogy mások kiharcolják nekik is a jussot, ne reménykedjenek. Nem fogják. A legjobb szándék ellenére, így nem. A kokik és sallerek miniszterelnöke csak ez erőből ért. Majd ha kétszázezer ember üvölt az utcákon minden hétfőn, talán akkor elgondolkodik. Ha egymillió, akkor világgá szalad. És csak remélhetjük, hogy a haverjai is vele mennek.
Azoknak pedig, akik otthon ülnek, mert úgy érzik, őket nem érintik ezek az intézkedések, azt üzenem, amit a kemény mag skandált a rendőrsorfallal szembenézve: "holnap veletek basznak ki".
(MTI fotó: Szigetváry Zsolt)