Európa nem teheti meg

Mi is elvárnánk a segítséget hasonló helyzetben

Múlt pénteken befejeződött életem talán legszebb és legérdekesebb munkája a nyári iskolában. Amikor olvasgatom a magyar miniszterelnök "erkölcsös" és eltökélt nézeteit a menekültpolitikáról (mert valahogy összemossa a menekülteket a gazdasági bevándorlókkal), azokra a fiatalokra gondolok, akiket Szomáliából, Szíriából, Afganisztánból, Irakból, Kamerunból sodort Berlinbe az élet. Az, hogy a német főváros befogadta őket, az életben maradásukat jelenti: a fiúkat nem hurcolják el katonának, a lányokat nem erőszakolják meg, tanulhatnak és a korai férjhez-menésen túl is tervezhetnek. Ezeknek a fiataloknak nem kell tovább rettegniük, éhezniük. Nem tudom mit tenne a magyar miniszterelnök, ha a hazájából válna háborús övezet: maradna, kitéve a családját a veszélynek, vagy mindent elkövetne, hogy biztonságba juttassa szeretteit. És ha az utóbbi mellett döntene, akkor mit szólna, ha egy ország vezetője mindenféle hagymázos érvre hivatkozva bezárná az országa kapuit előtte és sorsára hagyná. Európa nem teheti meg, hogy ne támogassa ezeket az embereket. A "fehér ember", aki évszázadokon át leigázta, kirabolta, rabszolgasorba döntötte őseiket, törlesszen. Ez a minimum.

Elegem van!

Azon vitatkozunk, milyen színű legyen az ajtó, miközben összedől a  ház

Elegem van abból, hogy a magyar politikusok mindössze két fegyverrel képesek operálni: demagóg hazudozás, valamint a másik oldal befeketítése és lejáratása. Elegem van, hogy nincsenek érvek, értelmes viták, tervek, víziók, jövőképek. Elegem van, hogy az emberektől elvett pénzből értelmetlen óriásplakátokra, ostoba levelekre költenek, na és persze olyan presztízs-beruházásokra, amelyekből - gyanítom - a saját pénztárcájuk mellett a pártkasszát is megtömik. Elegem van, hogy modernizálás helyett poros, lábszagú, avítt beszédmodorral és szimbólumrendszerrel, a fenntartható fejlődésnek minden szempontból ellentmondó primitív rezsicsökkentéssel szúrják ki az emberek szemét értelmes párbeszéd és átgondolt energiapolitika, energiatakarékosság (úgy mint ablakcsereprogram, lakásszigetelés, fenntartható energiaforrások alkalmazása) helyett. Elegem van, hogy folyton valamiféle hazáról hablatyolnak, ami mellett minden áron ki kell(ene) tartani, jelentse ez pillanatnyilag csupán azt, hogy az általuk kiválasztott szűk réteg zsebébe kell tömni a széles tömegektől elzabrált pénzt. Mi a haza? Magyarázza már meg valaki nekem, mit jelent ez a fogalom! Földet? Nyelvet? Emberek közösségét? A földet maguk között osztották szét, a nyelvet primitív szövegeikkel megalázták, az emberek közösségeit módszeresen szétverték, a különböző rétegeket egymás ellen fordították. Nyilvánvaló, mit jelent számukra a haza, ami mellett tűzön-vízen át ki kell(ene) tartanunk: ők a haza, a pökhendi, nagyképű, valóságtól fényévekre eltávolodott vezetők. Ám legyen, ha az országnak erre van szüksége, maradjanak hatalomban egészen addig, amíg rájuk nem omlik, amit összetákoltak. Vegyenek el mindent hűséges alattvalóik tapsától kísérve. Építsenek gusztustalan emlékműveket, hamisítsák meg kedvük szerint a történelmet, menjenek szembe a józan ítélőképességgel és böfögjenek továbbra is Isten nevében átkot ellenfeleikre. S legyen bár vezetőjük legfőbb álma, hogy egykor majd focistadiont neveznek el róla, ne reménykedjen, hogy neve egy korszak elnevezéseként vonul be a történelembe. Ahhoz alkotni kellene. Megismétlem: ALKOTNI. Miközben egy Magyarország nevű homokozóban primitív, kisded játékaikkal vannak  elfoglalva, mozgásban az egész világ: Európa is új arcát keresi. Miközben Budapesten a koncon marakodnak, a Föld utolsó tartalékait éljük föl. Azon vitatkozunk, milyen színűre fessünk egy ajtót, miközben omlik a ház. Gratulálok hozzá!

Ki a disznó?

Bagoly mondja verébnek - hogy egy szép kis képzavarral éljek

Az alábbi hír futott körbe a facebookon: 

"Sevilla spanyol város lakosai, akik tiltakoznak egy újabb mecset építése ellen városukban, rájöttek, hogyan lehet segíteni ebben a helyzetben. Egy halott disznót temettek el azon a helyen, ahol mecsetet akartak emelni, és széles körben tájékoztatták az újságírókat a „gonosztettükről”. Iszlám tiltja mecsetépítést a „disznó által meggyalázott földön”. A muszlim közösségnek nem volt más választása, és megszüntette az építést. Így tehát nem volt szükség semmilyen tiltakozásra, tüntetésre vagy bármilyen erőszakos akcióra. Ennek ellenére Európa-szerte a helyzet nem túl rózsás, mert ahogyan azt az elmúlt években még elképzelni sem tudtuk, mára Nagy Britanniától Görögországig, illetve Spanyolországtól Szlovéniáig terjedően a muzulmán migráció és az ezzel járó iszlamizáció elképesztő módon alakítja át Európát. A kontinensen jelenleg már 60 millió muzulmán él és a születések aránya 1:3 az Allah-hitűek javára, szemben az európai őshonos népekkel." 

Fogalmam sincs, hogy az eset megtörtént-e vagy csak városi legenda. Az olyan mellékszálakat se vegyünk föl, hogy mely népek számítanak őshonosnak Európában, mert ha ebbe belemegyünk, akkor mi, magyarok (vagyis hát, magyarként ismert soknemzeti keverék) bizony kiírjuk magunkat Európából. (Abba pedig már tényleg ne menjünk bele, hogy éppen azt csináljuk...) Azt pedig végképp ne firtassuk, hogy mit jelent: "az iszlám tiltja". Amúgy szerintem az ilyen hangzatos semmik a legveszélyesebbek, hiszen az emberek gyorsan olvasnak, nem gondolkodnak, és az agyuk egyik hátsó rejtekében létrejön egy olyan új neuronkapcsolat, miszerint: a nem iszlám (legyen ez bármekkora hülyeség), egyenlő őshonos európai. 

Na jó, a cikk úgy borzasztó ahogy van, de olvastunk már ennél szörnyűbbet is. Ám ilyenkor jönnek a még ezt is alulmúló kommentek: az még csak az enyhébbek közül van, hogy "nem szeretnék ókori körülmények között élni" (ezt például nem is értem), de ettől padlót fogtam: "állattól félnek állatok (bár az is igaz, hogy egy sertés nem is fog megkövezni ha te nem kérsz a moslékból :D)".

Magyarország 2013. Itt tartunk. Még mindig? Már megint? Nem is tudom. És nekem az Egyiptomból Berlinbe költözött tizenhat éves lány jut az eszembe, aki ugyan kendőt visel, de amúgy pont olyan, mint bármelyik tizenéves: okos, értelmes, gyorsan megtanult németül, gimnáziumba került, a jövőjét tervezi, fiúkról álmodozik és sok-sok barátja van: német, litván, lengyel, román. Miért ne hihetne abban az istenben és úgy, ahogy akar? Kit bánt ő? Kinek fáj, hogy ő is jobban akar élni? Jó, persze, ne kerüljük meg a problémát, hogy nagyon sok bevándorló képtelen beilleszkedni. De, ha jól emlékszem, volt itt egy kis idekeveredett nép, Krisztus után 1000 évvel, valami magyarok, akik évtizedeken át rettegésben tartották a környezetüket: raboltak, dúltak, erőszakoskodtak mindenfelé. Mi ezt szerettük kalandozásnak nevezni, pedig szabad rablás volt az a javából. És most, újabb 1000 év elteltével osztjuk az észt. Oké, nem tehetünk arról, amit az őseink tettek, pont úgy, ahogy egy szűk kisebbség tetteiért sem vonható felelősségre a többség, legyen az bármilyen vallású. 

Gondolkodni, kérem, gondolkodni tessék már végre zsigeri gyűlölködés  helyett. Szerintem az a disznó, akinek az első reakciója egy kétes bejegyzés kapcsán a másik leállatozása.

Migránsok nélkül csökkenne az EU népessége

Szükség van a bevándorlókra Európában

Európa népességnövekedésének motorját a bevándorlók jelentik. Csak tavaly közel 900 ezren érkeztek az Európai Unió területére. A születések és halálozások adatai alapján számolt természetes növekedés mindössze 200 ezer főre tehető - közölte az Eurostat. Spanyolországból 2012-ben több mint 160 ezren vándoroltak ki a gazdasági válság következtében, s az országban minden tízből hat 25 év alatti fiatal munkanélküli. A spanyolokon kívül Görögországot, Írországot és Portugáliát érintette leginkább az elvándorlás, habár az ír szigeten a születések száma jócskán pótolta az emigrálók sokaságát. Litvániában hárommillió alá csökkent a népesség száma, ami annak tulajdonítható, hogy a balti állam 2004-es csatlakozása óta mintegy félmillió litván kereste a boldogulást az ország határain kívül, Nagy-Britanniában, Írországban és más uniós tagállamban. A népességszám visszaesése a válság sújtotta déli államokon kívül a 2004 után csatlakozott országokat érintette leginkább: Magyarországon, Romániában, Bulgáriában, Észtországban, Lengyelországban, Horvátországban és a balti államokban is csökkent a lakosság száma. Magyarország esetében 3,9 százalékos csökkenést mért a brüsszeli statisztikai hivatal. A bevándorlók elsődleges célpontjai Németország és Olaszország. Annak ellenére, hogy a halálozás mindkét országban meghaladta a születések számát, a németeknél 390 ezerrel, míg az olaszoknál 370 ezerrel nőtt a lakosság száma.
MTI
   
   
   
   
   

Munka? Imádság? Európa?

Van, akinek Isten, másnak csak műemlék - hagyják meg a döntés szabadságát

„A munka és az imádság együttes megtagadását nevezte meg Európa meggyengülésének okaként Orbán Viktor miniszterelnök a Demokratikus Centrumpártok Internacionáléja (CDI) – ma is használt korábbi nevén Kereszténydemokrata Internacionálé – pénteki budapesti konferenciáján” – olvasom a hvg.hu oldalon a beszámolót.

Mit jelent a munka? – kérdezem először. Mert az a gyanúm, hogy Orbán Viktor (és anyukám) szerint munkának kizárólag fizikai tevékenység nevezhető: például ha valaki napi nyolc órában földet talicskáz. Vagy árkot ás, kapál, kaszál. Szorgoskodik, homlokán izzadtság gyöngyözik, délben szalonnát katonáz, este pálinkával enyhíti fáradtságát. Ez munka. Miniszterelnöknek lenni nem az, miniszterelnöknek (miniszternek, államtitkárnak, baráti tanácsadónak és nemzeti vállalkozónak) lenni hivatás, a népért, az emberekért végzett éteri tevékenység. Minden más úri huncutság: bankot igazgatni, boltláncot létrehozni, villamos energiát termelni, társadalomtudománnyal foglalkozni felesleges időpocséklás. Vannak még olyan köztes tevékenységek – tanár, orvos, ügyvéd, közgazdász – akikre szükség van, de bár ne lenne. Mennyivel egyszerűbb volna dolgos életünk, ha nélkülük pergethetnénk mindennapjainkat. A gyerek idejekorán kimenne apjával a legelőre (mert ugye, nem ördögtől való 16 évesen dolgozni), a gyöngékre, betegekre pedig nincs szükség, hiszen nem tudnak dolgozni, sajnos ott kell őket hagyni az út mellett, bármennyire is fáj (de csitt, ezt nem mondjuk ki hangosan).

Mi az imádság, azaz hit? Ahogy a jelenlegi kormány kommunikációját és tetteit figyelem, nagyjából azt jelenti, hogy vasárnap menjünk el egy – a parlament által egyháznak elfogadott intézmény fenntartotta – templomba. Ott üljük végig a szertartást, tegyünk úgy, mintha megszívlelnénk a pap vagy lelkész prédikációját, gyermekeinket írassuk be hittanra, de még jobb, ha egyházi iskolában sulykolják beléjük, hogy egy KDNP-nek nevezett szervezet - amelynek létezését Istenhez hasonlóan tények egyelőre nem, csupán fura kinyilatkozások bizonyítják – minden elvárásának feleljenek meg. A lányok járjanak zárt, térd alá érő ruhában, lesütött szemmel, a fiúk barátságosan verjék meg őket kétnaponta, a tanárok alkalomadtán kokival és sallerrel tereljék a nyájat a helyes útra, drogot ne, pálinkát azonban fogyasszanak és törődjenek bele, hogy csak a kiválasztottak tanulhatják azokat a foglalkozásokat, amelyek nem munkák, tehát elkerülendők. A többieknek dolgozniuk kell, szorgalmasan, arcuk verejtékét kopott pulóverük ujjába törölve, csöndben, alázattal, hiszen új világot építenek, egy független, nemzeti Magyarországot, jelentsen ez bármit is. A minimum három gyermeket is KDNP-nek tetszően nevelik föl, bölcsőjüket piros-fehér-zöld pántlika díszíti és esténként a Himnuszt dúdolják nekik.

Ha nem dolgozunk (lásd fönt) és nem imádkozunk, akkor Európa meggyöngül.

És akkor most elképzelem egy Csereháti vagy Baranyai falucska ötvennégy éves exbányászát vagy egykori téeszmunkását, aki szakmáját tekintve vájár, géplakatos, mezőgazdasági gépkezelő, de meglehet, hogy csak nyolc osztálya van neki. Bánya nincs, a téesz rég tönkrement, busz kétóránként vagy még ritkábban megy a legközelebbi nagyobb településre, ahol szintén semmi nincs, csak a kilátástalanság. Munka? Na igen, közmunka, talán, néhány hónapra, tudjuk mennyiért. Ároktisztítás, utcasöprés, erdőirtás…. A szorgos közmunkások keze nyomán föllendül a gazdaság, új munkahelyek teremtődnek, pénz halmozódik a párnacihába (nehogy már a szemét multi bankok hízzanak a mi vérünkön), amiből úgy pár évtized múlva akár néhány államkötvény is megvásárolható. Közben az imádság megszépíti a lelket, értelmet ad a mindennapoknak, szeretetre, toleranciára, békére nevel. Utóbbira van a legnagyobb szükség, nehogy már a folyamatosan arcukba nyomott „mindenki ellen harcolnunk kell” propaganda nyomán eszükbe jusson kiegyenesíteni a kaszanyelet.