Magyarország a térképen

A kulturális fesztiválon volt magyar kuka is...

Még a múlt péntek reggel, nyári suliba menet Joe (a magányos, csöndes, szomorú, gyűrűshajú afrikai srác) szállt föl a Frankfurter Allénál az S-Bahnra. Leült mellém és "beszélgetni" kezdtünk. Azt kérdezte tőlem, hogy "ogi vagi"? Csak akkor értettem meg, hogy mit jelent, amikor németre fordította. Igen, béna voltam, ez egy angol kiejtéssel prezentált "hogy vagy?" Kiderült, hogy Joe három hónapig Magyarországon élt, de nem érezte ott jól magát. Semmit sem csinált: se iskolába, se nyelvtanfolyamra nem járt, csak tengett-lengett...legalábbis nagyjából ezt vettem ki a tőszavas meséléséből. De számolni tud magyarul tízig, ezt lelkesen be is bizonyította. Mivel napok óta fejfájással kelek, reggelente útközben is iszom egy kávét, mert úgy érzem, segít. Kérdeztem tőle, hogy szokott-e kávézni, mert meghívnám. Nem akart bejönni velem a kioszkba, azt mondta, megvár előtte. Már a gondolattól is rosszul voltam, hogy én iszom, ő pedig nem. Talán azért ilyen tartózkodó, mert nincs  rá pénze. A végén csak bejött velem és kakaót választott. Láttam rajta, hogy zavarban van. Annyira átérzem a helyzetét. Voltak időszakok az életemben, amikor én sem engedhettem meg magamnak még egy kávét sem. És sosem felejtem el, milyen volt.
Ma új tanfolyam indult, de sokan jöttek a régiek közül is. A szorgalmas kínai testvérpár a tizennégy éves mozgássérült lány, aki egy hónap alatt is alig tanult valamit, illetve a langaléta tizenöt éves bátyja. Nagyon jó fejek mind a ketten, szemmel láthatóan imádnak itt lenni. A kislány mindent kipróbál, amit csak lehet, pénteken elcsábított kosárlabdázni. Több pontot dobott, mint én. És még mindig jár a kis thaiföldi kedvencem, a vicces pandamaci. Amikor reggel megláttuk egymást, spontán ölelésben törtünk ki. Újra eljött a dagesztáni lány is, tetőtől talpig feketében, annyira beburkolva, hogy csak az arca közepe látszik ki. Ma neki segítettem egy kérdéssor megválaszolásában, mert tudom, hogy nehezen ír. Az anyanyelvre nem akart válaszolni (amúgy orosz), mert elmondta, hogy még kisbaba volt, amikor meghalt az anyukája. Nagyon nehéz volt megértetni vele, mit jelent valójában a kifejezés.
S ha már térkép és Magyarország. Jó nagy meglepetés ért ma. Az egyik új lány, aki Algériából érkezett, amikor meghallotta, hogy magyar vagyok, felkiáltott: az ő egyik nagymamája is magyar. Elisabethnek hívták, de már nem él. Ő is tudott néhány kifejezést magyarul: szeretlek, jó napot, szia. Gyorsan el is neveztem őt magyar lánynak. Láthatóan tetszik neki. Egyébként ez a lány, aki a nevét egy virágról kapta, nem menekült. Édesapja szívproblémáit jöttek Berlinbe kezeltetni. A lány nagyon okos, talpraesett és magabiztos. Látszik a viselkedésén, hogy pontosan tudja, hol a helye.

A világ nem fekete-fehér

Ennél azért értelmesebben kellene gondolkodni

Nem tudom mit szólnának azok az emberek, akik Izraelt vagy Palesztinát csak úgy "en bloc" bűnösnek tartják (nagyjából mindegy is, hogy melyiket), ha egész Magyarországot, a benne őket is teljes mértékig a mostani kormányával azonosítanák: a magyarok diktátorok, tolvajok, hazudnak, oroszimádó bugrisok, álszentek, köpönyegforgatók...Biztosan kikérnék maguknak. Kell tovább ragoznom?

Elegem van!

Azon vitatkozunk, milyen színű legyen az ajtó, miközben összedől a  ház

Elegem van abból, hogy a magyar politikusok mindössze két fegyverrel képesek operálni: demagóg hazudozás, valamint a másik oldal befeketítése és lejáratása. Elegem van, hogy nincsenek érvek, értelmes viták, tervek, víziók, jövőképek. Elegem van, hogy az emberektől elvett pénzből értelmetlen óriásplakátokra, ostoba levelekre költenek, na és persze olyan presztízs-beruházásokra, amelyekből - gyanítom - a saját pénztárcájuk mellett a pártkasszát is megtömik. Elegem van, hogy modernizálás helyett poros, lábszagú, avítt beszédmodorral és szimbólumrendszerrel, a fenntartható fejlődésnek minden szempontból ellentmondó primitív rezsicsökkentéssel szúrják ki az emberek szemét értelmes párbeszéd és átgondolt energiapolitika, energiatakarékosság (úgy mint ablakcsereprogram, lakásszigetelés, fenntartható energiaforrások alkalmazása) helyett. Elegem van, hogy folyton valamiféle hazáról hablatyolnak, ami mellett minden áron ki kell(ene) tartani, jelentse ez pillanatnyilag csupán azt, hogy az általuk kiválasztott szűk réteg zsebébe kell tömni a széles tömegektől elzabrált pénzt. Mi a haza? Magyarázza már meg valaki nekem, mit jelent ez a fogalom! Földet? Nyelvet? Emberek közösségét? A földet maguk között osztották szét, a nyelvet primitív szövegeikkel megalázták, az emberek közösségeit módszeresen szétverték, a különböző rétegeket egymás ellen fordították. Nyilvánvaló, mit jelent számukra a haza, ami mellett tűzön-vízen át ki kell(ene) tartanunk: ők a haza, a pökhendi, nagyképű, valóságtól fényévekre eltávolodott vezetők. Ám legyen, ha az országnak erre van szüksége, maradjanak hatalomban egészen addig, amíg rájuk nem omlik, amit összetákoltak. Vegyenek el mindent hűséges alattvalóik tapsától kísérve. Építsenek gusztustalan emlékműveket, hamisítsák meg kedvük szerint a történelmet, menjenek szembe a józan ítélőképességgel és böfögjenek továbbra is Isten nevében átkot ellenfeleikre. S legyen bár vezetőjük legfőbb álma, hogy egykor majd focistadiont neveznek el róla, ne reménykedjen, hogy neve egy korszak elnevezéseként vonul be a történelembe. Ahhoz alkotni kellene. Megismétlem: ALKOTNI. Miközben egy Magyarország nevű homokozóban primitív, kisded játékaikkal vannak  elfoglalva, mozgásban az egész világ: Európa is új arcát keresi. Miközben Budapesten a koncon marakodnak, a Föld utolsó tartalékait éljük föl. Azon vitatkozunk, milyen színűre fessünk egy ajtót, miközben omlik a ház. Gratulálok hozzá!