2013. október 17., csütörtök

Jöjjön el a te országod


Ma van a szegénység világnapja

Van, akinek már ez is elérhetetlen

Már a második éjjel nem jutottak be a szállóra. Mihály és József a végkimerülés határán kucorgott a padon. Még volt egy fél liter olcsó, savanyú boruk meg egy darab kenyerük. Mihály megáldotta, kétfelé törte a kikukázott ételt és enni kezdtek. Nem termelődött elég nyáluk, kínlódva nyelték a száraz, ízelten darabokat. Néha kortyoltak mellé egy kis bort, akkor jobban esett a falat. Csípős, ködös volt az őszi este. A lámpák körül fénykarikák köröztek, ettől szürreálissá vált minden. Mintha nem is a Földön, hanem valahol az ébrenlét és álom határán, egy mesében léteznének. De a hideg újra és újra visszakényszerítette őket a valóságba. Nem volt se meleg pulóverük, se takarójuk, hogy a szabadban vészeljék át az elkövetkező órákat. Három napja mindenüket ellopták a menhelyen. Meg kellene vitatniuk, hová menjenek, de nem volt erejük a beszédhez. Az aluljárókban, pályaudvarokon rendszeresen ellenőrzést tart a rendőrség, nem kockáztathatták, hogy még egyszer elkapják őket. Amikor legutóbb Mihályt bevitték, háromszor erőszakolták meg egyetlen óra alatt. Ahogy a priccsre szorították, becsukta a szemét és a miatyánkot motyogta magában, hogy úrrá legyen elviselhetetlen fájdalmán és megalázottságán. Megpróbált arra gondolni, hogy afféle Krisztus ő, aki az összes romlott és eltévelyedett pap miatt szenved, de tudta, nincs joga másokra hivatkoznia: maga miatt bűnhődik. 
- Lehet, hogy ma éjjel megtörténik – préselte ki Mihály magából a szavakat. – Gyónd meg bűneidet és az Úr megbocsát.
- Hagyjál már Miska! – motyogta maga elé József. – Te, meg az urad! Ennél csak jobb jöhet. Ha igaz, akkor odalent legalább meleg van. Nem is vágyom másra, csak, hogy soha többé ne fázzak. De esküszöm – emelte föl teátrálisan a kezét József – mindenre esküszöm, ami szent, hogy visszajárok majd és pokollá teszem azoknak az életét, akik miatt idejutottam, és azokét is, akik segíthetnének, de nem teszik.
- Ámen – hajtotta le a fejét Mihály és magában nekikezdett egy újabb Miatyánknak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése