Vedégmunkás

Nem mindenkinek jön össze

Az alma héja, mint egy hosszú, zöld kígyó tekeredett, ahogy a hámozószerkezet kése elválasztotta a gyümölcstől. Aznap már vagy századszorra végezte el ugyanazt a műveletsort: almát a két fémtűre ráhúzni, a gyümölcsöt a késhez igazítani, a kart gyorsan tekerni, a pucér almát a tűkről lehúzni… és jöhet a következő, még vagy háromládányi. Két napja majdnem belehányt a vécébe, amikor meglátta, hogy a főbérlő milyen állapotban hagyta maga után. Fogta az összes tisztítószert és beleöntötte a kagylóba, de amikor sikálni kezdte, annyira öklendezett, hogy abba kellett hagynia. Bement a szobájába, leült a székre és megpróbált nem sírni. Egyetlen mondat dübörgött az agyában: mit keresek én itt? Összeszedte magát, visszament és igyekezett a fürdőkád minél kisebb felületével érintkezve megmosakodni. Gyorsan magára kapta a pizsamáját és visszalopakodott a szobájába, mint aki tilosban jár. Bemászott a paplan alá, amire még egy takarót terített, mert előző éjjel is fázott. Ahogy nőtt a pucolt almák halma, úgy kezdett el fájni a dereka. Pont egy nehezen tolerálható szögben kellett megdöntenie a felsőtestét ahhoz, hogy elég erőt fejtsen ki a gép asztalhoz szorításához és a tekerőkar mozgatásához. A keze csúszott a savas létől, a haja minduntalan a szemébe hullott. Előző este, amikor meg akart fürödni, a főbérlők otthagyott koszos vizét találta a kádban, egy négyszögletes műanyaglavór társaságában. Nem tudta visszafogni magát, káromkodni kezdett. Akkor esett le, mit magyaráztak neki reggel. Hogy takarékoskodni kell a vízzel, mert a ház nincs csatornázva, a szippantás pedig drága. A piros lavór pedig arra való, hogy abba gyűjtsék össze a vizet a vécé leöntésére.  De vajon miért fizet akkor a magyar minimálbérnél is magasabb összeget a szobáért, ha tisztálkodni sem tud rendesen? Almát a tűre, igazítani, tekerni, lehúzni. Azt mondták praktikum, amit csinál, megtanítják a helyi sütemények készítésére. Ehhez képest eddig mosogatott, almát pucolt, répát reszelt, tojást tört fel és leginkább azt érezte, hogy egy púp a hátukon. Hiába mondogatta magának: tudta előre, hogy mindenhol a legutolsó lesz, hiszen ő csak egy öregedő vendégmunkás. Kit érdekel itt a négy diplomája. Főleg, hogy el sem tudja a nyelvükön magyarázni, mi az a kultúrantropológus. Ráhúz, tol, teker, lerángat. Tudta előre, de mégis nehezen fojtotta vissza a feltóduló indulatot, amikor a húszéves kiscsaj odaállt elé: du muss abwassen. Semmi kérlek vagy légy szíves, mosogass el. Aztán az a másik remek ötlet a szállásadónőtől, hogy egy este főzzön ő, két este főznek ők, mert ugye ők ketten vannak a férjével. Pénteken egyetlen köszönöm nélkül befalták a tejszínes-gombás pennéjét, majd szombaton nem főztek semmit. Két zsömlét evett, meg néhány szem kekszet. Amit még otthonról hozott. Ráhúz, tol… basszus, már megint fölborult ez a nyavalyás szerkezet.  Olyan hideg van a házban, hogy lefagy keze, lába: polár pulóver, polár kardigán, gyapjúzokni van rajta, de estére így is teljesen merev lesz. Otthon ilyenkor legalább pár órára befűtöttek… teker, lehúz. Fogynak a zöldalmák, szaporodnak a meztelenek. Szar meló, de legalább csinál valamit, bár pénzt ugye, nem kap érte. Sokkal rosszabb a műhelyben téblábolni és feleslegesnek éreznie magát. Akkor este a fürdőszobában, a koszos víz fölött komolyan elgondolkodott, hogy összecsomagol, beül az autójába és hazamegy. Reggel már a saját ágyában fekhetne. De aztán beletörődve, mosdatlanul bemászott a hideg ágyba és minden erejét összeszedte, hogy ne merüljön el teljesen az önsajnálatban. Almát a két tűre ráhúz…