Hányok

Minden nő királynő...na, persze

Az internetet ellepték a nőnapi izék. Így vagy úgy, de szinte mindenki kötelességének érezte, hogy megemlékezzen a jeles ünnepről. A nők boldogan fotózták le virágaikat, amiket kaptak, a férfiak pedig fölfedezték magukban a gyöngéd és kedves embert. A kedvenceim (más témákban is) a rendkívül személyes, igazán meghitt üdvözlések: minden kedves nőismerősömnek...így, egy csokorban. És özönöltek a szebbnél szebb idézetek, míg végül könnyeim már szinte patakokban folytak. Megtudtam, hogy valójában királynő vagyok, hiszen minden nő királynő - jelentsen ez bármit is (leginkább semmit, de rém jól hangzik). Elképzeltem magam Erzsébetként, falak közé zárva kutyával és évszázados szabályokkal: pukedli, eltartott kisujj, satöbbi. Köszi, inkább nem szeretnék királynő lenni. Olvastam, hogy a férfiaknak nem az ebéd és a vasalt ing a fontos, hanem a nő, a társ, az igazi. Na, ja. Valóban. És hát igen, ezen a napon a nő nem egyszerűen nő, hanem Nő, sőt, NŐ. Régen éreztem ilyen fontosnak magam.
Kislány koromban olvastam egy gyönyörű regényt az első magyar orvosnőről, Hugonnai Vilmáról. A nagytétényi kastélyban a 19. század közepén született grófkisasszonynak mindent hátra kellett hagynia, hogy valóra válthassa álmát és orvos lehessen. Szembeszállva a kor minden előítéletével Svájcba utazott, hogy elvégezhesse a zürichi orvosi egyetemet. Itthon akkoriban még érettségit sem tehetett. Amikor diplomás orvosként hazajött, hogy végre gyógyíthasson, a korlátolt magyar politikusok (természetesen csupa férfi) nem engedték végzettségének megfelelően dolgozni. Magyarországon nem volt érvényes a svájci egyetem diplomája. Évtizedekig küzdött és harcolt azért, hogy végre itthon is megnyíljanak az egyetemek a lányok, asszonyok előtt és ő is emelt fővel végezhesse hivatását. A magyar parlamentben még ma is szinte kizárólag férfiak ülnek. Ők döntenek rólunk, nőkről, határoznak sorsunkról, a saját - gyakran mélységesen korlátolt - szempontjaik szerint. De évente van egy nap, amikor hirtelen fontosak leszünk a számukra: tulipános képekkel, rózsás idézetekkel, szívhez szóló versikékkel mondják el, hogy mennyire tisztelik és szeretik a másik nemet. Köszönöm, nem kérek belőle. Engem ugyan ne ünnepeljenek 1 napig, hanem hagyjanak békében és minden tekintetben egyenjogúan élni az év 365 napján.